Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
200 Tájékoztatom egyébként a tisztelt Házat, hogy a Balatonfelvidéki szőlő- és bortermelő gazdák érdekvédelmi szövetsége 6 millió forintos létesítési költséget jelezve ajánlotta fel a minisztériumnak megvételre a szöve tség tulajdonát képező tapolcai laboratóriumát. Végezetül szeretném leszögezni, hogy nem az FM szándékain múlik az, hogy a húsz borvidékünk egészét átfogó egységes laboratóriumi hálózat nem jöhetett létre, hanem múlik ez nemzetgazdaságunk ismeretes helyzet én, azon, hogy egyszeri létesítés mintegy 200 millió forint beruházási költséget igényelne, és a működtetéshez szükséges évi mintegy 100 millió forint sem teremthető elő. Ennek hiányában meg kell elégednünk a határainkon kívül is elismert, kellően felszere lt és felkészült Országos Borminősítő Intézettel, a jelenlegi és szándékaink szerint a jövőben is működő, hatósági jogosítványokat kizárólag gyakorló intézményünkkel. Kérem Mádai Péter képviselő urat és a t. Házat, válaszomat szíveskedjék elfogadni. Köszön öm. (Taps jobbról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetérte a válasszal. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a pártállás dö nti el, hogy az ember egy interpellációra kapott választ elfogade vagy elvet. Azt gondolom, sokkal inkább az, hogy milyen érdeket képvisel a válasz. Itt, ebben a témában azt gondolom, roppant egyszerűsítve: két érdek ütközik egymással. Egyik oldalon van e gy nagyon szűk körű csaló, hamisító, az ország nemzetközi tekintélyét rontó maffia, a másik oldalon egy nagyon széles termelői, kereskedő- és természetesen fogyasztói réteg. Nos, az a gondom az ön válaszával, hogy nem hangzott el az az egyetlen mondat, hog y "korbáccsal kiűz minket a templomból" – hogy a Bibliát idézzem – , hogy vaskézzel lecsap a maffiára a minisztérium. Nem tudom: nem akarja vagy nem teszi – nem térek ki erre. De nem hangzott el – Isten bizony – az sem, hogy ezt a széles érdeket képviseli, amelyik engem többek között arra kötelezett, hogy interpelláljak. Szabadjon itt egyetlen dolgot mondanom: Ön említett 6 millió forintot. Ez igaz. Tisztelettel azért megkérdezném az itt lévő vagy nem lévő minisztereket, hogy a Belügyminisztériumnak, az Egés zségügyi Minisztériumnak, a szociálpolitikának hány milliárdjába kerül évente a löttyöktől, pancsolmányoktól meghülyült, megbutult emberek gyógyítása. Hány milliárdba?! Nem igaz, hogy erre nem lenne 6 millió forint! Másik dolog: kérem, a magyar gazda jár – mert járhat – külföldön. Nem kell messzire mennem, elég Ausztriába menni, és ott látja, hogy az állam nem fél attól, hogy csalók a gazdák, kereteket kap, és igenis, hogy minősítést. Az a terület, amelyiknek a nevében most interpellálok, történelmi borvidé k, az egész Balatonvidék, hozzá tartozva Somló. Ezek a gazdák többszörösét tudnák eladni a borunknak, hogyha a minősítés garanciája meglenne, nevük lenne a garancia, uram bocsá'. Azt gondolom, kisgazda képviselőtársaim ismerik ezt a megoldást. Negyedik do log: Nem szívesen beszélek én ennek a hatásáról, de nem láttam a múlt kormányában, tárcájában és – ne haragudjon, államtitkár úr – önöknél sem látom annak az egyszerű, bölcs népi mondásnak a megvalósulását, hogy "más kárán tanul az okos". Mire gondolok? Au sztriában pár évvel ezelőtt hatalmas botrány volt: fagyállót kevertek a borba. Óriási botrány volt, embereket csuktak le, és egy hatalmas nagy űr támadt: egy piaci lehetőség. Tisztességes, jó borral betörhettünk volna, de nem törtünk be egyetlen ok miatt: mert tovább folyt a pancsolmány, tovább folyt az, hogy nálunk sajnos a bornak nem illata, hanem – nagyon régen egy bölcs vincellér mondta, bocsánatot kérek – szaga van, márpedig szaga a szarnak van, és sajnos – elnézést kérek – a közületi borok, a nagypala ckozók borai sűrűn szaglanak.
