Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 2. hétfő, az őszi ülésszak 29. napja - Határozathozatal a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat részletes vitája - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1987 Igen, igaza van képviselő úrnak, ez nem részletkérdés, tehát nem a részletes vitába tartoz ik, amiről beszél. (Juhász Pál: És a két kisgazda előadó?) De csak figyelmeztetem erre, nem akarom félbeszakítani. JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm szépen. Én úgy érzem, hogy helytálló az a megfogalmazás, hogy nem részletkérdés, ugyanakkor az is helytálló, hog y ez a részletes vitához tartozik. (Derültség, egy taps.) Nos tehát, ott tartottunk, hogy a garanciavállalásnak milyen formája lehetséges még. Ez, úgy érzem, hogy teljes mértékben részletkérdés, a részletes vitához tartozik, mert itt összegek, egyes létesí tményekhez, beruházáshoz tartozó konkrét összegek vannak megnevezve, tehát a részletes vitába ez belefér. A másik garanciavállalási lehetőség a külföldi, illetve a tőkebefektetők, a vállalkozók felé különböző nagyságú terület fejlesztési jogosultságának a biztosítása. A harmadik: jelentős teleknagyságra zálogjog kikötése. Úgy érzem, hogy amikor az expo megrendezéséről döntünk, akkor ezeknek valamelyikéről is döntenünk kell, mert nagyon nem mindegy, hogy melyiket választjuk. Összefoglalva tehát: most a dönté s előtt nem tudjuk, hogy vane, lesze fedezete a világkiállításnak, azt viszont tudjuk, hogy a teljes fejlesztésre, a teljes világkiállításra a Kormánynak, az országnak kell valamilyen formában garanciát vállalni. Nos, az imént felsorolt hiányosságok volt ak azok, amik miatt jómagam – és most mint a környezetvédelmi bizottság kisebbségi csoportjának képviselője is mondom, ami miatt jómagam – és kisebbségben maradt képviselőtársaink is ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak találtuk. Miután azonban a Ház tárgyalja, ezért voltam kénytelen hozzászólni financiális kérdésekhez is, és most néhány szóval területfejlesztés és környezetvédelem kérdésköréhez is. Számomra nagyon kellemes benyomást keltett az, hogy a törvényjavaslat a kiállítás egyik fe ladatául, egyik céljául azt tűzi, hogy a feltámadó környezetet mutassa be, ember és környezet kapcsolatát. Nos, ez számomra egy rendkívül szimpatikus, rendkívül vonzó, szép feladat és cél. Ugyanakkor azonban a törvényjavaslatban és a világkiállítással kapc solatos eddigi történetek során egyetlenegyszer sem kaptam garanciát arra, hogy ezt valahol valaki biztosítja. Ha megnézzük a világkiállítás mellékleteként újból és újból megjelenő egyes létesítmények jegyzékét, a környezetvédelmi jellegű beruházások, léte sítmények ijesztő mértékben csökkentek. Kérdezem én akkor: hol a garancia arra, hogy én nemcsak hogy feltámadó, hanem egyáltalán valamiféle civilizált környezetet, valamiféle színvonalon környezetet egyáltalán tudok biztosítani azoknak az embereknek, akik – tegyük fel – eljönnek megnézni, hogy hogy néz ki Magyarországon egy világkiállítás. A másik dolog az, hogy idáig többször, igen magas szintről is elhangzott az, hogy nincsen más koncepció, nincsen más elképzelés a világkiállításra azon kívül, amit a Vilá gkiállítási Programiroda elénk tárt. Nos, a sajtóban is többször megjelent, többen elmondtuk, hogy létezik más koncepció, tehát nem lehet azt mondani, hogy nincsen más. Érdemes ezt a kettőt összehasonlítani; természetesen ilyen módon, ahogy ez az egész vit a most zajlik, nem lehet, hiszen ma ugye megkaptuk: részletes vita és határozathozatal. Egyszerűen nem volt mód és nem volt lehetőség a másik koncepció versenyképes kidolgozására és megfogalmazására. Ez körülbelül úgy néz ki, mint amikor atomenergiáról aka runk dönteni, amikor nem vizsgáljuk meg az energiahatékonyságban és az energiatakarékosságban lévő tartalékokat. Versenyképes változatok mérlegelése nélkül nem lehet igazán jól dönteni. Nos, ez a másik koncepció, mint mondottam, elősorban Csepelszigetre k oncentráltam. Nem a lágymányosi hidat jelöli meg mint összeköttetést a keleti és nyugati országrész között, hanem jóval délebbre. Ha valaki ma kilép Budapest utcáira, különösen ilyenkor télen, amikor süt a nap, tehát
