Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PINTÉR JÓZSEF (FKgP)
1762 Sáripusztán lovasbemutatót akarnak és Sárrét Mezőföldön 12 vadászház részvételével európai vadásztalálkozót. (Derültség.) Ezen t úlmenően móri bornapokat éppen azon a vidéken, ahova nagyon sokan járnak most is – az elszármazott svábok – a móri bornapok időszakában. Kérem tisztelettel, ezek a rendezvények vendégfogadást jelentenek, a mi részünkről vendéglátást, a vendégek részéről pe dig érkezést, és ez rendkívül nagy jelentőségű egy ilyen régió életében, mert ennek hagyományai vannak. Hadd említsem meg önöknek, hogy az én nagyanyám Fejér megye Pátka községében élt, és annak idején, amikor vendég jött ahhoz a parasztházhoz, ahol nagyan yám élt, akkor, amikor a vendég beérkezett az előszobába vagy a konyhába, le szokott hajolni és a kötényével megtörölte a széket, hogy lássa azt a vendég, hogy milyen nagy szeretettel fogadják. Hát ilyen jelenségeknek volnánk tanúi ebben a régióban, hogy i lyen vendégszeretettel fogadnánk azokat, akiket ilyen rendezvényekre meghívunk. Örömömre szolgált az, hogy Székesfehérvár polgármestere megkereste a fővárosi polgármestert annak érdekében, hogy ezeket a programokat a fővárossal egyeztessék, hogy hogyan leh et ebben olyan konszenzusra jutni, hogy megrendezhetők legyenek, és hogyan építhetők bele a főváros és vele kapcsolatban lévő rendezvénysorozatba. Sajnálattal vettem tudomásul viszont, hogy a főváros polgármestere a 18 megyét ilyen tárgyban nem kereste meg , hogy próbáljanak valamit tenni egy konszenzus érdekében, hiszen ha egy ilyen világkiállítást meg akarunk rendezni, az hiába van csak Budapesten megrendezve, az nemcsak budapesti megrendezést jelent, hanem az egész országnak a rendezvénysorozatát kell hog y jelentse. Én nagyon csodálkoztam azon, amikor a Fiatal Demokrata Szövetségtől Deutsch Tamást hallottam a tegnapi hozzászólásban, és a világkiállításnak a 15 pontját szépen mind felsorolta nagyszerű jogászi bravúrokkal, hogy ez sem jó, ehelyett így kellen e, azt kellene csinálni stb., de semmi életképes dolgot nem mondott ahhoz, hogy mit kellene csinálni a világkiállításon, csak egy ilyen degresszív visszautasító magatartást tanúsított. Nagyon sajnálom kérem szépen, hogy a fiatal demokraták, akiké a jövő (z aj) nem építkezni, nem alkotni akarnak, és nem akarnak világkiállítást szervezni, mert úgy látszik, ők még nem értették meg azt, hogy valaminek a megrendezése és végrehajtása sikerélményt jelent az embernek, aki azt csinálja, aki ott van, aki végrehajtja é s a vendégnek is. És ez a sikerélmény sokkal többet ér kérem, mint hogyha azt mondjuk, hogy mennyi beruházásba kerül valami, mert nekem ne mondják ám azt, hogy a munkanélküliséget nem lehet csökkenteni valamelyest, én nem mondom, hogy teljesen, de valamely est lehet. Azt se mondják nekem, hogy mindent csak beruházással és állami támogatással lehet mgoldani! Vannak olyan nagyon hasznos dolgok, amelyeket állami beruházás nélkül meg lehet csinálni. És miután mi ilyen szerkezetben élünk, amilyenben Magyarországo n, nekünk nem kell sevillai színvonalon gondolkodni, hanem a magyar hon lehetőségei alapján kell gondolkodni, és azt kell bemutatni, ami itt látható. S nekünk azért nem kell szégyenkezni. Nekem nagyon sok barátom van az Egyesült Államokban, Kanadában, Néme tországban, Ausztráliában, azok, akik a kisgazda mozgalomban a 45ös, 48as időkben részt vettek, azután a börtönből kiszabadulva kimentek. Nekem mind azt írják, hogy alig várják, hogy legyen Magyarországon világkiállítás, hogy a családjukkal, barátaikkal, rokonaikkal el tudjanak jönni, mert legalább valamit tudnak segíteni, tudniillik az az idegenforgalmi bevétel, amit ők hoznak, kérem, itt fog maradni, és az is sokat jelent. Nemcsak az jelent sokat, hogy beruházunk valamit és annak a létesítménynek a rész ei itt maradnak, hanem az ilyen személyes kapcsolat is. És miután olyan lehetőségek kínálkoznak, hogy államfőkkel, kormányfőkkel, városi polgármesterekkel tudunk találkozni az ország különböző részein, nagyon jó kapcsolatkiépítésre nyújt lehetőséget. Az ép ítkezés, a szervezés nékül a sikerélmény nélkül nem lehet semmit sem elérni, és miután én híve vagyok annak, hogy az ország felemelkedése megtörténjen, nemcsak a világkiállítástól, ez csak egy láncszem, ez csak egy lépcsőfok, de ezt is meg kell ragadni, ez t is fel kell használni arra, hogy amennyire lehet, az ország felemelkedését szolgálja, és a közös barátságunkat minden országunkba érkező emberrel elősegítse.
