Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - Bejelentés: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1737 KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A Kormány a jelentés visszavonása óta eltelt három hétben újra áttekintette az év végi nyugdíjkiegészítések kérdését, és az erről szóló új jelentését benyújtotta az Országgyűlés részére. Remélem, nem árulok el titkot, mivel a képviselők a jelentést reményeim szerint már a kezükben tarthatják, hogy a Kormány új javaslatot tesz, amely nek értelmében az év végi nyugdíjkiegészítésekre olyan mértékben kerülhet sor, hogy a várható nyugdíjkiadások – ideértve a korengedményes nyugdíjakat és a politikai rehabilitációhoz kapcsolódó nyugdíjkiegészítéseket – elérjék, de ne haladják meg a törvé nyben előirányzott mértéket. Ez számításaink szerint 4,4 milliárd forint kiutalását teszi lehetővé, és a Kormány azt javasolja, hogy ebből az összegből minden olyan nyugdíjban, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy 1600 Ftos nyugdíjkiegészítés t kapjon, akinek a nyugdíja a nyugdíjminimum háromszorosát nem haladja meg. A Kormány ezen újabb döntésekor több körülményt újra mérlegelt, s megállapította, hogy az érvek többsége, amely az egyszeri nyugdíjemelés ellen szólt, és amit én nyilatkoztam, ma i s fennáll, ugyanis az év eleji kormányzati javaslattól eltérően az Országgyűlés a nyugdíjkompenzáció kérdésében úgy döntött, hogy annak kifizetésére egy lépésben, az év elején kerüljön sor. Ez, miután a központi költségvetés jóváhagyásakor számításba vett intézkedések egy része, főként az energiaáremelés, a tervezetthez képest halasztódott, azt jelenti, hogy a lakosságnál, beleértve a nyugdíjasokat, 6 és fél milliárd forint többletjövedelem keletkezett. Ennek ellenére az Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott kormányzati tárgyalások alapján olyan megállapodás született, hogy az energiaáremelés többletterheinek mérséklése érdekében ötmilliárd forintos szociális intézkedést vállalt be a Kormány. Ebből a nyugdíjellátással rendelkezőket 1,3 milliárd forint érinte tte. Ugyancsak változatlanul fennáll, hogy sem a fogyasztói árak emelkedése, sem a nettó átlagkeresetek növekedése nem magasabb a nyugdíjak ez évi emelésekor figyelembe vett mértéknél, azaz a korábbi évek gyakorlatához képest a Kormány a nyugdíjak relatív értékmegőrzésére tett ígéretét tartani tudta. Ezen túl a Társadalombiztosítási Alap egyenlege egyre növekvő hiányt mutat, a kintlévőségek nagysága év végére meghaladhatja a 46 milliárd forintot. Mindezek azt indokolnák, hogy – figyelemmel a központi költsé gvetés tervezettnél nagyobb hiányára is, amelyik százmilliárd forint körül jár – , ne kerüljön sor külön év végi nyugdíjkiegészítő intézkedésre. Mindezek ellenére azért, hogy a járuléktartozás növekedésének negatív hatásait ne egy réteg viselje, nyújtotta b e a Kormány a fentiekben ismertetett javaslatát. Való igaz ugyanis, hogy a járulékelmaradás a TBalapból fizetett más kiadásoknál is visszafogást igényelne. Ez például a gyógyszerek árának emelését igényelné és így tovább. A tanulság az, úgy ítélem meg, ho gy a jövő évi TBalap költségvetésénél jobban kell figyelemmel lenni az ország forráslehetőségére is. Továbbá hangsúlyoznom kell, hogy a társadalombiztosítással szembeni tartozások növekedése a magyar gazdaságban meglévő likviditási, sorbanállási, valamint fegyelmezetlenségi problémákkal függ össze. Ezeknek a problémáknak a gyökere a korábbi nagyvállalati gazdálkodás kudarcára vezethető vissza, valamint arra, hogy a nagyvállalati gazdálkodás problémái most zúdulnak a nyakunkba, ideértve a MÁVot is, amelyik egy nagyvállalat. A jelenlegi Kormánynak a munkanélküliség féken tartása érdekében ezeknek a cégeknek a szanálásánál vagy csődbe küldésénél azért eléggé megfontolt politikát kell folytatnia. Egy sor olyan intézkedést hoztunk, amelyik először is megakadály ozza azt, hogy érdemes legyen pénzügyi megfontolások alapján, mintegy hitelként, a társadalombiztosításnak tartozni. Ez a késedelmi kamat jelentős mértékű megemelése volt. Ezen túlmenően a társadalombiztosítási tartozások előnyösebb helyzetbe kerültek más tartozásokkal szemben a behajtásnál, és egyéb lehetőségeket is mérlegeltünk,
