Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 13. szerda, az őszi ülésszak 24. napja - A Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi ... - KOVÁCS JENŐ (MSZP)
1554 önbíráskodó, a letartóztatottakat megalázó keretlegényt és a demokratikus változások szükségességét hirdető tisztet. A javaslat szerint nincs különbség Péter Gábor és Horváth István, Farkas Mihály és Szűrös Má tyás, Révai József és Németh Miklós, Horn Gyula között. Ha valaki nem így látja a dolgokat netán, az nem helyeselheti ezt a törvényjavaslatot. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat lényege: azok, akik rendszeresen valamilyen ellenszolgáltatás fejében információt adtak az államigazgatási szerveknek, a vezető politikusoknak, megnevezendők és a közfunkciók egy meghatározott köréből eltávolítandók. Szorosan követve ezt a logikát, felmerül a kérdés: alkalmase ez a törvényjavaslat az igazság kiderítésére, a valóságnak megfelelően határozzae meg azt a kört, amely együttműködött az államhatalommal, és embertársai megtévesztése árán rendszeresen megosztotta vele információit? A leghatározottabban állítjuk, hogy nem. Nem, és ezt az előterjesztők is tudják. Nem véletlen, h ogy a Kormány megkerül több olyan fontos kérdést, amelyre pedig a nemzetbiztonsági bizottság jelentése nagy nyomatékkal hívja fel a figyelmet. Nem állítanám határozottan, hogy nem tudnám megmagyarázni magamnak a hallgatás indítékait, de azért szívesen megh allgattam volna magát a Kormányt, hogy miért vonja ki a törvény hatálya alól éppen azokat, akik mindig is a legértékesebb információkat szolgáltatták. Azt ugyanis nem nehéz belátni, hogy az információ értéke nem az információ megszerzésének módjától, hanem annak tartalmától függ. El kellett volna ismerni azt a tényt, hogy a politikai és a nemzetbiztonsági információk több, igen különböző forrásból táplálkoznak. Így van ez ma is. A forrásoknak csak egy része a titkosszolgálatok hálózata. Legalább ilyen érték es, általában értékesebb információk származnak azoktól a személyektől és csoportoktól, akik a mindenkori politikai vezetők bizalmát, különleges figyelmét és nem egyszer barátságát élvezik, és szakmai vagy éppen politikai igazságuk érdekében náluk tesznek panaszt, adnak információkat vitákról, politikai ellenlábasokról. Nem hiszem, hogy különleges meglepetést okozna, mégis megemlítem: a vezető értelmiség több, egymással rivalizáló csoportja rendszeresen az MSZMP egymással rivalizáló személyiségeinél kereset t szövetséget. (Közbeszólások: Így van!) Országszerte keringenek értesülések az MSZMP KB volt székházának évtizedekig neves tollforgatókkal, tudósokkal és művészekkel tömött 2. emeleti irodáiról, más dunaparti székházak állandó látogatóiról, az irodák lak óinak rendszeres vacsoravendégeiről, összekötőkről és rajtuk keresztül váltott üzenetekről. Nos, ezek az értesülések többségükben megalapozottak. (Közbeszólások.) Különösen helytállóak az 1985. évi MSZMPkongresszus és az 1989. őszi népszavazás közti idősz akot illetően. Semmilyen személyi, tárgyi vagy jogi akadálya sem lenne annak, hogy a törvény alapján kibontakozó eljárások során megvizsgálják: kartonok és dossziék, aláírások, titoktartási nyilatkozatok és pénzügyi bizonylatok mellőzésével kiktől is kaptá k tulajdonképpen az előző kormányzatok, a politikai vezetés a legértékesebb információkat a politikai, a kulturális és a tudományos élet mozgásairól. A Kormány ezt nem kezdeményezi, és vélhetően a Parlament többsége is elutasítaná, ezzel is kinyilvánítva, hogy azonos cselekedeteket nem mér azonos mércével, és az igazság kiderítésénél előbbre tartja az intézmények integritásának megőrzését. Magam is csak rendkívüli helyzetben támogatnék egy ilyen indítványt. Ellenérzésem oka elsősorban az lenne, hogy egy ily en vizsgálat csak a valóság egyik oldalát mutatná meg, mert a dolgok másik oldala az, hogy a nyolcvanas években a különböző kontesztáló csoportok és az MSZMP egyes csoportjai között egyre szorosabb kapcsolat és együttműködés alakult ki, amelynek végkifejle teként politikai ellenfélként ugyan, de együtt teremtették meg a gyökeres átalakulás politikai és törvényi feltételeit. Tisztelt Ház! A Kormány javaslata nem szól az egyházakról. És nehezen tudom elképzelni, hogy a belügyminiszter úr nem fog határozottan s zembeszegülni az egyházi személyek vizsgálatának gondolatával. Lehet, hogy tévedek. Mi osztjuk a Kormány aggodalmát, diplomáciai megfontolásait ebben a kérdésben. De leszögezzük: Ez az ügy is mutatja, hogy az igazságot nem a tervezett törvény, hanem csak a z idő és az emberek józan ítélete hozhatja meg.
