Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1461 Később azonban a költsége k oldaláról, a fővárosi követelések megfogalmazásakor már 100 milliárdokról beszélnek, mintha infrastruktúrában, utakban, hidak építésénél, közművek, csatornák várható terhelésénél az évszázad legnagyobb, leglátogatottabb rendezvényére kellene felkészülnün k. Ha tényleg olyan kicsi jelentősége lesz a mi exponknak, tényleg elmarad a közönsége a hat hónapos világkiállításról a 10 napos olimpia miatt, akkor minek ez a félelem? Kicsit meg kell erősíteni a jelenlegi BNVt, átmenetileg a lóversenypályát a BNV mell ett más célra igénybe venni, ott a metró. Ha viszont várható a 100 milliárdos befektetés és indokolt ez a világkiállításnál, akkor bizony számos munkahelyet teremt. Az bizony akkor olyan fergeteges gazdasági érdeklődést és kulturálist feltételez, ami egyré szt felkelti a befektetők valós szándékát, illetve szabade ilyen érdeklődésről, ekkora és ilyen hatékony bemutatkozásról lemondani. Szeretnénk, ha nem politikai pártok, hanem mi, befektetők mérhetnénk föl, hogy mi a várható gazdasági jelentősége 96nak, e nnek súlya szerint fogunk befektetni. Mivel a megrendezés melletti fellépésekben úgy tűnik, meghatározó szerep vár a vállalkozókra, ezért szeretnénk most is utalni az ellenzéknek itt a Parlamentben is elhangzott azon vádjára, hogy a vállalkozók úgynevezett zsíros üzletet várnak a világkiállítástól bármi áron, nem számít nekik, csak a haszon. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a vállalkozás valóban a vállalkozó hasznára épül, de egyidőben munkahelyet, jövedelmet, adófizetést kínál a munkanélküli segély helyett. A vállalkozás nem kizárólag kivitelezést jelent, hanem ott, ahol az állam és az önkormányzat hajlandó lesz megengedni, ott befektetői vállalkozást is jelenthet. Főképpen azt emelném ki, hogy önök itt a Parlamentben valamennyien választási program jukban azt vállalták, hogy tagadni fogják azt a politikát, amelynek egész érvrendszere az előbbi, a vállalkozást, mint kizsákmányolást bemutató elvre épül. Sokuk iskolája azonban úgy tűnik, nem múlt el hatás nélkül. (Derültség, szórványos taps jobbról.) Be szélnem kell még arról is, hogy mennyire példátlan az általunk megcélzott fejlett gazdaságokban és társadalmakban az a kialakult helyzet tehát, hogy egy meghatározó gazdasági döntésben az ország érdekegyeztető fóruma, annak munkaadói, munkavállalói szervez etei konszenzusra jutottak. Egybehangzóan kijelentették tehát, hogy a magyar gazdaságnak kell a világkiállítás, és hatalmi döntés, politikai arrogancia erre "nem"et mondhat, miközben arra számít, hogy még holnap is ő lesz politikai vezető szerepben. Ez a demokratikus gondolkodásmódban éppen úgy kizárt, mint annak előfordulása, amire szintén utaltam már, hogy a főváros közös testülete "nem"et mondjon a fővárost alkotó kerületek együttes és lényeges többségi akaratának és a saját akaratát mint fővárosi akar atot mutassa be. Saját kerületem is példa rá. Az önkormányzati testület külön írásos felkérésére, felkérte küldöttjét az expo támogatására, ez azonban kevés volt ahhoz, hogy a kerület fővárosi önkormányzatában tevékenykedő képviselő pártja politikájának fő szószólójaként küzdjön a kerület egyértelmű akarata ellen. Megtette. Az már csak érdekesség, hogy korábban a kerület országgyűlési képviselője akart lenni, ígérve, hogy a kerületi akarat parlamenti képviselője lesz. A végső, és számomra rendkívül fájó köv etkeztetés megfogalmazása előtt már csak arra kívánok rámutatni, mit is jelent, ha ma lemondunk egy 5 év múlva, 1996ban megrendezendő világkiállításról. Ezzel a döntéssel, kérem, nem azt mondanánk, hogy ma nem tudunk infrastrukturális, gazdasági, kulturál is, idegenforgalmi, szakmai hátteret adni egy magyarországi bemutatkozásnak, hanem azt állítjuk az egész világnak, hogy ez a hihetetlen lehetőségekkel, emberi kreativitással, szellemi tőkével és akaraterővel bíró ország öt év múlva sem lesz erre képés, aza z öt év múlva sem tölti majd be azt a gazdaságtörténelmi esélyét, hogy e térség gazdasági központjává váljon. Hiszen, ha céljainkat megvalósítanánk, akkor vitathatatlanul szüksége van az expora, mint gazdasági centrumnak. Ha a lemondás szerint öt év múlva sem lesznek infrastruktúráink, útjaink, közműveink, telefonunk, egyáltalán gazdaságunk és kultúránk, amit bemutassunk, az nagy baj. Én azonban tagadom ezt. Főként azt tagadom, hogy ez elkerülhetetlen, hogy nincs olyan sikeres gazdaságpolitikai, kormányzati és ellenzéki szerep, amely ezt 1996ra elérhetné. Mivel hiszem, hogy
