Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1459 Aligha lenne egyébként erre elég a világkiállítás nélkül a havi ezer forintos adótöbblet. Csak kizárólag egy növekedő gazdaságban, a világkiállítás üzleti értéke alapján remélhetjük, hogy ezen beruházások döntő többségét nem az állam és nem az önkormányzat építi majd fel, fizeti meg az építkezést, hanem üzleti befektetők, akik majd a használókkal és csak a használókkal igyekeznek később a beruházásaik at megtéríttetni. A világkiállítással tehát nem adónövekedés jár, hanem esély az adók jelentős mérsékletére, míg az expo elhagyása garantálja az adóemelkedést folyamatosan, csak nem fogjuk közvetlenül látni, hogy ez a világkiállítás elmaradása miatt emelke dik adófizetési kötelezettségként, vagy a világkiállítás elmaradása miatt nem rendezik nyugdíjainkat. Itt jegyzem meg, hogy október 15én ebben a Házban sem Orbán Viktor, sem a Fiatal Demokraták Szövetsége általában, sem Pető Iván nem támogatta azt a módos ító indítványomat, hogy 1992től teljes körűen biztosítani kell a nyugdíjak értékállóságát. Egyébként, ha tönkretesszük a magyar gazdaságot javaslatainkkal, igazuk van, tényleg nem is lenne miből értékálló nyugdíjakat adni. A híradót használta fel Pető Ivá n arra is, hogy ő pontosan idézze a Számvevőszék elnökének felszólalását, mely szerint a Számvevőszék nem tartja megvalósíthatónak a világkiállítást. Pető Iván, Orbán Viktor persze azért politikusok – ezt nem tőlem fogják először hallani, vagy nem is most hallották először – , hogy bármit úgy halljanak, ahogy az az ő céljaiknak megfelel. Én azonban úgy hallottam a Számvevőszék elnökét, hogy szükségünk van az 1996os világkiállításra, ennek feltételei és garanciái valószínűleg megteremthetőek, de a Kormánynak átadott pénzügyi tervek kidolgozottsága, garanciái még nem elégségesek. Én még az MNBtől sem hallottam, hogy nem szabad világkiállítást rendeznünk, csak azt hallottam, hogy az eddig benyújtott befektetői nyilatkozatok, megjegyezve, a ki nem írt világkiál lításra, nem tartalmaznak kötelező erejű, számonkérhető pénzügyi garanciákat a befektetőknél. Ez valóban így van, ehhez előbb ki kell írni a tendereket. Visszatérve a tvhíradóra: rendkívüli találékonyság, a médialélektan ismerete utal az SZDSZ eddigi ered ményére, de a közszolgálati televíziót manipulatív módon sem illik kisajátítani. (Zaj.) Tessék a Parlamentben vezérszónokként a jövőben azt az 50 másodpercet egyben elmondani, amit az SZDSZ az esti híradóban vissza akar hallani. Tessék úgy nyilatkozni, hog y azt még szándékosan se lehessen félreérteni. Ez is médialélektan. Az 1996os világkiállítás előkészítése és megrendezése mellett mondott nyár eleji parlamenti felszólalásom alkalmával igyekeztem több szakmai érvvel meggyőzni e Ház képviselőit arról, hogy társadalmi elvárásból, az emberi kreativitásból adódóan a kívánatos jövőt az igenek keresése, a növekedés, a fejlődés, az új alkotása, az emberekbe és a társadalomba vetett bizalom hozza meg számunkra, és nem a tagadás, a mindenre "nem" hangoztatása, a le építés, a mások bűneire való hivatkozás, a tehetetlenség, a sikertelenség büszke vállalása. Számos szakmai érvet hangoztattam annak ellenére, hogy éreztem és tudtam, hogy ez itt az ellenzék oldaláról senkit sem érdekel, hiszen politikai döntésükhöz nem érv et, hanem ellenérvet adnak. Kiemeltem, hogy ugyan lehet vitatni a várható befektetői tőke 1, 3 vagy 10 milliárd dolláros nagyságát, de nekem az egymilliárd is kell, mivel ez is megegyezik egy sikeres év teljes külföldi működőtőkebevonásával. Vitatható, ho gy 10, 20 és 100 ezer, vagy több százezer munkahelyet tart fönn folyamatosan a működtetés, de nekem és azoknak, akiknek ma nincs munkahelyük, a tízezer munkahely is kell. Az arról való lemondást is bűnnek tartom. Ha kiszámítják, csak az itt elhangzott legk isebb összegeket, amely százezer munkahelyhez kötődik, és talán alig 30 ezer forintnyi adóbevételt vagy járulékelmaradást, munkanélkülijárulék elmaradását eredményezne, az is évente 15 milliárd forintot jelent. Vitatható, hogy útépítésben, telekommunikáci ós fejlesztésben, infrastruktúrák kiépítésében milyen arányban lesz befektetői vállalkozó. De vitathatatlan, hogy hazugság és szándékos félrevezetés ilyenkor az adófizetők pénzének pazarlását szembeállítani, mert mint mondtam, pont a
