Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
1439 Tisztelt Ház! A fentiekben elmondott példák számát tovább lehetne szaporítani, de úgy gondolom, ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogyha egy törvényjavaslatban kiutalunk más törvényekre, úgy az e törvényekkel való összhang megteremtése , különösen olyan fontos területen, mint a munkavégzés szabályozása, alapvető követelmény. A munkát végző szövetkezeti tag jogbiztonsága, jogi védelme ezt szükségszerűen megköveteli. Összegezve az elmondottakat, elsősorban a szövetkezetekben munkavállalóké nt jelentkező dolgozók szempontjából a törvényjavaslat gyakorlati alkalmazhatóságát illetően igen jelentős aggályaim vannak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Cséfalvay Gyula képviselő úr, Kere szténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Cséfalvay Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Már régóta vártam, hogy ez a törvényjavaslat terítékre kerül a plénum elé. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint az a gyer mek, amelyik ajándékot vár, és megörül annak, hogy megkapja az ajándékot, de közben csalódás is éri. Hát én is úgy vagyok ezzel a törvényjavaslattal, hogy maga a szövetkezeti törvényjavaslat, ami kijött, egyezik a nézetemmel, és nem találok abban kivetniva lót. Ellenben a másik, amelyik az átmeneti szabályokat tartalmazza, nagyon sok olyan tételt tartalmazott, aminek örülök, hogy visszavonták, átdolgozták, korrigálták. Persze még mindig maradt benne olyan, amivel nem értek egyet. De ez már olyan, hogy a módo sító javaslatokkal majd egyenesbe lehet hozni és korrigálható. A szövetkezeti törvény, amit majd megalkotunk, óriási jelentőséggel bírhat. Tulajdonképpen ez fogja jelenteni a magyar falvakban és a mezőgazdaság vonatkozásában a rendszerváltást. Képviselőtár saim többsége nagyon jól tudja, hogy a 30 évvel ezelőtt ránk kényszerített tszrendszer nem tudta bebizonyítani azt a fölényt, amivel meghirdették. Hiába dicsőítették annak a magasabbrendűségét és állították, hogy a világ élvonalába került a magyar mezőgaz daság. Persze az árnyoldalakról nem beszéltek, és nem is volt szabad beszélni. Ezek részletezésébe én sem kívánok belemenni. Majd a részletes vita során alkalom lesz kitérni, hogyha szükségesnek látom. Azt azonban már most meg kell mondanom, hogy a tszesí tési eljárás óriási áldozatokat követelt úgy az államtól, mint a parasztságtól. Emlékszem arra, pár évvel ezelőtt, amikor még Váncsa Jenő volt a földművelésügyi miniszter, a Falurádióban egy alkalommal nyilatkozott arról, hogy a mezőgazdaság kollektivizálá sa 30 milliárdjába került az államnak. S hozzátette: ha ezt most vissza akarjuk alakítani, újabb 30 milliárdjába kerülne, legalábbis olyan 30 milliárdba, mint ami akkori 30 milliárd, amit megért. De mibe került ez a parasztságnak, amelynek elvették a földj ét, elvették a vagyonát? Amit egy életen keresztül összegyűjtött, az tulajdonképpen semmivé vált. Legsúlyosabban érintette azt a generációt, amelyik már élete alkonya felé közeledett, a 60 éven fölülieket. Emlékszem arra, hogy öregségi járulékot kaphattak a 60 évet betöltött nők és a 70 évet betöltött férfiak, 260 forintot, és nyugdíjat csak az kaphatott, akinek legalább tízéves munkaviszonya volt. Hát képzeljék el, hogy azok a 60 éves emberek 70 éves korukban mehettek el nyugdíjba. Akkor mit tudtak már tel jesíteni, mi volt a keresetük? Emlékezem arra, hogy az első időben a napi kereset 20 – 30 forint volt. Tessék alapul venni, hogy nagyon jó esetben 1000 – 1200 forintot kaptak ezek az emberek. Ezek közül a legtöbb már nincs is az élők sorában. Nagyon sú lyosan érintette a parasztságot a mezőgazdaság kollektivizálása során az a hatósági eljárás vele szemben, hogy nem hagyhatta el a munkahelyét. Vagyis a termelőszövetkezetből nem lehetett kilépni, nem kapott munkakönyvet. Így jártam én magam is, hogy a term előszövetkezet elnöke adhatott csak igazolást, hozzájárulást ahhoz, hogy nem tart igényt a munkájára, amikor
