Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1419 azt, hogy az új vállalkozáso k az országban hogyan szóródnak, és bizony nagyon szomorú képet mutat a Kelet kárára. Ezért én nagyon szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt az aktív foglalkoztatáspolitikát bajt megelőzően kell alkalmazni a Kormány részéről, és ezért mi örömmel üdv özöljük azt, hogy már két alkalommal volt – nem véletlenül – kormányülés Szabolcs megyében és Borsod megyében. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeknél a gondoknál, amiket nyilvánvalóan az egyes területeken nagymértékben elterjedő munkanélkü liség okoz, a preventív megelőzési eszközöket kell előtérbe helyezni. Általában a munkaerőpiaci folyamatokat együtt kell kezelniük az államnak, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, ezért nagyon hangsúlyosnak tartjuk azt, hogy az érdekképviseletek bevoná sával történjenek az intézkedések. A foglalkoztatáspolitika aktív jellegét hangsúlyozzuk mi is, és hiányoljuk, hogy ez még mindig nem elég aktív. Felvetjük annak a gondolatát, hogy talán nem távoli jövőben, közeljövőben, éppen a munkanélküliséggel is össze függésben meg kellene vizsgálni azt, hogy a gyermeknevelés, az idősgondozás mennyire válhatna elismert foglalkozássá. Nyilván összefügg itt a munkanélküli problémákkal ez is. A képzés, az átképzés a legfontosabb kérdése ennek az egész komplexumnak. Örömmel üdvözöljük a pályakezdőknek egy újfajta kezelését, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. A vállalkozóvá válást is elő kell segíteni minden eszközzel, de azért ne feledkezzünk el arról sem, hogy tulajdonképpen a nagy tömegek azért nem fognak vállalkozókká v álni, mert ez az úgynevezett bérmunkás attitűd, ami természetes is, tehát itt nem egyedül üdvözítő ez a megoldás. Az aktív eszközök mellett nyilván itt vannak az inaktív eszközök, és sajnos, még mindig ezek vannak előtérben. Most is itt van az a fájó pont, hogy az inaktív eszközöknek egy erőteljesebb bevonása és emelése szükséges. Ennek a járuléknak a már ismert módon való fölemelése a következő gondolatokat veti fel, amiket nyilván a három szereplő szempontjából kell megítélni. A lakossá g mint szereplő: a lakosság számára a munkanélküliség kezelése biztosítás jellegű kell, hogy legyen, tehát érthető, hogy az egyes állampolgár mintegy a saját biztosításaképpen fizet egy alapba, amiből – ha majd ő munkanélkülivé válik – vissza fog kapni. Il yen módon nyilvánvaló, hogy a munkavállalók ezt el tudják fogadni. Én nagyobb problémát látok a munkaadók terheinél, ez is elhangzott már, de én is kell, hogy ismételjem, a 43%os társadalombiztosítási járulék, amelynek a visszaszorítására, mint a közelmúl tban már lezajlott társadalombiztosítási koncepcióvitánál hallottuk és láttuk, nincs komoly esélyük a munkaadóknak. Tehát ez az újabb teher fölveti azt a gondolatot, hogy nagyon meg kell gondolni ennek a rétegnek a további terhelését, hiszen amikor én a g azdaságra helyeztem a hangsúlyt bevezetőmben, nyilván a gazdasági kérdések súlypontja a vállalkozói réteg, ezért ez a terhelés esetleg megkérdőjelezhető. Az állammal kapcsolatban meg kell, hogy jegyezzem, nyilvánvaló, hogy a teljes kivonulás az nem lehetsé ges, és nem is szándéka ennek a törvényjavaslatnak, amint hallottuk az expozéban, mert az állami fedezet vizsgálatakor mindenképpen kiderül, hogy óriási a pénzszűke, és amennyiben azt növeljük, tulajdonképpen azt is a lakossági adóterhek növelésével lehet ellensúlyozni. Tehát valamiképpen minden visszahat oda, hogy annak az aktív lakosságnak, amelyiknek a munkahelye még megvan, kell valamiképpen ezt a terhet viselnie. Én azt hiszem, hogy a lakosság ezt meg kell, hogy értse, abban a reményben, hogy azért ez a gazdaság azokkal a reményt keltő mutatókkal, amelyekkel már rendelkezünk, el fog érni egy olyan ponthoz, amikor megmarad a munkanélküliség, de nyilván könnyebben lesz kezelhető. Mi úgy véljük, hogy a munkaerőpiaci szervezet még mindig eléggé kiépületlen a munkanélküliségnek ehhez a nagyságához képest, amely jelenleg az országunkban megvan.
