Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 6. szerda, az őszi ülésszak 21. napja - Mentelmi ügy megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LUKÁCS (MDF)
1390 Tisztelettel annyit szóban még ehhez hadd fűzzek hozzá, hogy ebben a kérdésben a döntés nem a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó, tehát nem minősített többséges – a bizottság megítélése szerint – , hanem egyszerű többséget igényel. Köszönöm szépen türelmüket, és elnézést, hogy kénytelen voltam terjedelmesebb lenni. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm. Kérdezem Szabó Lukács képviselő urat, fel kíváne szólalni. (Szabó Lukács: Igen, Elnök Úr.) Megadom a szót. Felszólaló:Szabó Lukács (MDF) SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék rávilágítani a rendőrség igen pozitív szerepére, amit a szociális otthonban tapasztalt anomáliák országos nyilvánosság elé való tárásában, amit a fellépésével lehetővé tett. Enélkül ilyen gyorsan nem sikerült volna megnyugtató módon rendezni az ott ápolt mintegy 600 gondozottnak a sorsát, és azt hiszem, hogy a fellépésük nélkül ma nem derült volna fény arra, hogy még napjainkban, 1991ben is tiltott módon orvosi kísérleteket v égeznek kiszolgáltatott embereken. Ezen túlmenően szabad legyen a mentelmi bizottság többségi véleményéhez a véleményemet hozzáfűzni. Meg kell mondanom, hogy az indoklásnak egyetlenegy mondatával sem értek egyet, és azért nem értek egyet, mivel annak az an yagnak az alapján, amit a tisztelt mentelmi bizottság is megkapott, és rendelkezésére állt, annak tételesen valamennyi mondata cáfolható. Sajnos, ahhoz, hogy önöket erről meg tudjam győzni, ezeket fel kell olvassam. "A többségi vélemény megállapítja, a kép viselőiség vélelmezése senkitől, így az ügyben intézkedő rendőröktől sem várható el. Szabó Lukács képviselő előállítását megelőzően két esetben is valótlan állításokat közölt személyazonosságára vonatkozóan." Én áttanulmányoztam ezt a 120 oldalt, és ezután sem bukkantam rá ennek a bizonyítékaira, hogy mikor közöltem volna a két rendőrnek valótlant. Ennek a bizonyítékaként egy rövid részletet olvasnék fel a magnófelvételből: "Rendőrök: Jó napot kívánok! Képviselő: Jó napot kívánok! Rendőrök: Lesz olyan szíve s kifáradni? Képviselő: Visszajövök még! – így a betegek felé. Rendőrök: Milyen jogon jött be ide? Képviselő (a nővérek felé) Magunkra hagynának bennünket? Nővérek: Nem. Képviselő: Akkor menjünk ki, ott fogok bemutatkozni. Nővé rek: Nem, csak a mi jelenlétünkben. Képviselő: Akkor kimegyünk az épületből, ott fogok az uraknak válaszolni. Tartsanak velem! Nővérek: Nem, nem, nem! Csak a mi jelenlétünkben! Képviselő: Csak akkor, ha kimentem. Rendőr: Kérem, egy személyigazolványt tessé k ideadni! Képviselő: Nincs itt nálam, de ha kifáradnak, akkor mindent odaadok. Az itt kezeltek érdekében nem mondhatom meg a nevemet." Tehát világosan megmondtam, hogy megmondom a nevemet, de ott, a jelenlévőknek a jelenlétében természetesen nem. (Zaj.) E rről a következőt mondja a Belügyminisztérium rendészeti helyettes államtitkárának a jelentése, ennek az első oldalán: "A két rendőr az intézeti alkalmazottak jelenlétében igazoltatásra szólította fel Szabó urat, aki közölte, hogy csak az ápoló személyzet távozása után hajlandó megmondani a nevét és beosztását."
