Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 6. szerda, az őszi ülésszak 21. napja - Mentelmi ügy megtárgyalása - OLÁH SÁNDOR, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke:
1388 Felszólaló: Oláh Sándor, a mentel mi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke OLÁH SÁNDOR, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke: Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Olyan mentelmi ügyről kell most jelentést tegyü nk, amelyik a magyar parlament és a parlamentek történetében egyedülálló, vagy legalábbis ritka. Soha nem folyamodtak az erőszakszervek olyan eljáráshoz, hogy országgyűlési képviselőt mentelmi joga ellenére eljárás alá vonjanak, vagy szabadságukban korláto zzanak. Ha erre politikailag valaki indokot érzett – például mint Kovács Béla esetében – , akkor szovjet hadsereg igénybevételével fosztották meg a képviselőt szabadságától és mozgáslehetőségétől. Azért kell ezt előrebocsátani, mert a parlament történetében nincs kialakult gyakorlat, nincs tapasztalat egy olyan eset minősítésére, amikor egy képviselő a mentelmi jogának megsértését jelenti be a parlament előtt. A bizottság úgy minősítette, hogy ebben a helyzetben nincs jogi fórum, amelyik az értékelést elvége zhetné, tehát a mentelmi bizottság kénytelen volt még a bizonyítási szakaszt is végigvinni ahhoz, hogy állást foglalhasson, és erről az Országgyűlés plenáris ülésének jelentést tehessen. Tekintve, hogy a bizottságban ellentétes vélemények alakultak ki – 6 fővel a többségi vélemény és 5 fővel a kisebbségi vélemény – , én nem tudok mást tenni – mivel az egyes csoportok a jelentésben a szó szerinti megfogalmazáshoz is ragaszkodtak – , kénytelen vagyok, még ha időt rabló is, az összefüggések miatt felolvasni ezt a jelentést. Az Országgyűlés 1991. június 17i plenáris ülésén Szabó Lukács országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy képviselői feladatának teljesítése közben a rendőrség megbilincselve beszállította a debreceni rendőrkapi tányságra és onnan csak két óra eltelte után engedték szabadon. Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 64. §a alapján – és itt, kérem, egy gépelési hibától tekintsenek el – felkérte a bizottságunkat, hogy a jegyzőkönyvrészek alapján a szükséges intézkedéseke t tegye meg. A bizottság legközelebbi ülésén Kósáné dr. Kovács Magda képviselőnő személyében előadót állított, és megkereste a Belügyminisztériumot az ügyben lefolytatott vizsgálati anyag beszerzése érdekében. A vizsgálat anyagát Morvay István, a belügymin isztériumi politikai államtitkár úr 1991. szeptember 3án a bizottság részére megküldte. Az iratanyag áttanulmányozása után bizottságunk úgy foglalt állást, hogy Szabó Lukács mentelmi jog megsértésének alapos gyanúja miatt a vizsgálatot az eddigi gyakorlat nak megfelelően nem csupán a rendelkezésre bocsátott vizsgálati anyag és a képviselő személyes meghallgatása alapján, hanem a teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatásával, az esetleges bizonyítékok figyelembevételével, tanúk meghallgatásával folytatja l e. A vizsgálat lefolytatásának legfőbb célja annak kiderítése volt, hogy a mentelmi jog megsértése megtörténte, és ennek mi a bizonyítéka. Mindenekelőtt a rendelkezésre bocsátott belügyminisztériumi anyagból megállapítható volt, hogy az 1991. június 24én kelt és Szabó Lukács képviselő részére megküldött levélben a Belügyminisztérium a rendőrségi intézkedést jogszerűnek és szakmailag indokoltnak ítélte meg. A bizottság szeptember 18i ülésére személyes meghallgatás végett meghívtuk Szabó Lukácsot azzal, ho gy az esetlegesen rendelkezésre álló további bizonyítékokat, az esemény ideje alatt készített magnetofonfelvételt stb. hozza magával. A képviselőt és az általa készített magnetofonfelvételt bizottságunk meghallgatta. Ezen ülésünkön a képviselő rendelkezésü nkre bocsátotta a belügyminiszter úr 1991. augusztus 2án kelt és hozzá intézett levelét. 1991. szeptember 25én megtartott bizottsági ülésünkre meghívtuk a képviselővel szemben intézkedő két rendőrt, valamint az esemény idején szolgálatot teljesítő ügyele tvezetőt. A képviselő és a rendőrök személyes meghallgatása, valamint a magnetofonszalag tartalmának és a belügyminiszter úrnak az üggyel kapcsolatos, 1991. augusztus 2án kelt levelének ismeretében bizottságunk tagjai körében két egymástól élesen elkülönü lő vélemény alakult ki. A többségi vélemény szerint – hat képviselő – a képviselőség vélelmezése senkitől, így az ügyben intézkedő rendőröktől sem várható el. Szabó Lukács képviselő előállítását megelőzően két esetben is valótlan állításokat közölt személy azonosságára vonatkozóan. Lehetősége lett volna arra,
