Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 6. szerda, az őszi ülésszak 21. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
1358 A 3326os számú indítványban az önkormányzatoknak járó céltámogatás körét ki kívánom terjeszteni a ma önkormányzati tulajdonú volt állami bérlakások elmaradt felújításának támogatására. Az 1991. évi állami költségvet és belügyminisztériumi fejezetéből kimaradt az addig szereplő tétel, amely a lakóházfelújítást szolgálta. A költségvetési törvény mindezt azzal indokolta, és ez az indoklásban szó szerint benne van, hogy az állami bérlakások jelentős része önkormányzati t ulajdonba került, és majd az önkormányzatok e lakástömeg hasznosításával kigazdálkodják ezt az összeget. Normális esetben ez az érvelés elfogadható, bár itt időbeli késés van, hiszen nem kapták meg a tulajdonjogot még 1991re az önkormányzatok, vagyis aki tulajdonos, gondoskodjon a saját tulajdonáról. Én ennek a piaci megközelítésnek vagyok a híve. A lakóházfelújítás tekintetében azonban messze nem beszélhetünk még normális állapotokról. Az önkormányzati törvény önmagában nem tette az állami bérlakások tul ajdonosává az önkormányzatokat, több hónapot kellett várni a vagyonátadási törvényre. Az állami bérlakásokat kötő merev szabályok pedig még mindig nem változtak meg. Hogyan gazdálkodjon a leromlott állapotú lakásállománnyal az önkormányzat, ha a béreknek a megállapítására, a lakásoknak az elidegenítésére és elosztására még mindig az 1969 – 70es években született lakásjogszabályok vonatkoznak, és ennek következtében ezek a lakások nem hasznosíthatók piaci jelleggel. A vagyonátadással így tulajdonképpen csak a puszta jogcím szállt át az önkormányzatokra, azzal az áldással együtt, hogy boldoguljanak úgy, ahogy tudnak, haragudjanak inkább az önkormányzatokra a polgárok, ne az államra, tulajdonképpen nem más ez, mint a tehetetlenségnek az áttestálása. A lakáskonce pció pedig késik. A tavaly elfogadott úgynevezett átmeneti törvény az idei év április 30át szabta meg a Népjóléti Minisztérium számára a lakáskoncepció kidolgozásának határidejéül. A vagyonátadásról szóló törvény szinte rendelkezett arról, hogy az önkormá nyzati lakásoknál majd külön törvény szabályozza a lakásügyeket, addig az állami bérlakásokról szóló ősi jogszabályok szerint kell eljárni, vagyis gúzsba kötve táncolni. A kérdés nehézségére választókerületemben különösen felhívták a figyelmet, ugyanis az elöregedett lakásállományú településeket különösen sújtja a költségvetési támogatás megszűnése. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műemlék lakásoknál – tehát azoknál, amelyek műemlék épületekben levő lakások – különösen rossz a helyzet. Sopronban különöse n rossz állapotúak a bérlakások, de ez a helyzet szinte valamennyi történelmi városunkban. Nincs olyan sok műemlékünk, hogy ezzel olyan szabadon garázdálkodhatnánk. A mostani egykét éves, átmenetinek mondott forráskimaradás visszafordíthatatlan állapotoka t teremthet. Hosszas levelezést folytattam már eddig az ügyben a főhatóságokkal. Először a belügyminiszter úrnak írtam, onnan udvarias levélben átküldtek a Népjóléti Minisztériumhoz és a napokban kaptam meg Surján miniszter úr levelét, hogy levelemet továb bküldték a Pénzügyminisztériumba. Egyelőre várok, de lassan elfogynak a lehetséges tárcák, anélkül hogy bármiféle határozott választ erre a kérdésre kaptam volna. (Szórványos taps.) Ez a huzavona csak tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ebben a ké rdésben valami nagyon nincs rendben. Kivettünk a költségvetésből egy jelentős tételt anélkül, hogy a feltételeit megoldottuk volna a további gazdálkodásnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem maradhat így. Mire az önkormányzatok valóban gazdálkodni tudnána k lakásaikkal, addigra romhalmazzá válik a meglévő állomány, és ezt később csak még nagyobb költségek árán lehet majd rendbehozni. Ismét felhívom a figyelmet a műemlékekre. Az átmeneti időszakra célszerűnek kínálkozik – ugyanis a Kormány is arról beszél, h ogy itt átmeneti időszakról van szó, amíg a lakáskoncepció el nem készül – , hogy addig valamilyen időleges anyagi lehetőséget, legalább a legszükségesebb munkálatok elvégzésére, biztosítson. A Kormány nem csukhatja be a szemét, mintha semmi köze nem lenne ehhez a súlyos politikai és szociális kihatású ügyhöz. A céltámogatási rendszer az egyes települések közti különbségeket is, és az ebben a kérdésben való érintettséget is, megfelelően tudná kezelni.
