Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 5. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1337 felgyorsulni a második félévben, tehát azt lehet mondani, hogy a gazdaság egészséges szektora gyorsan, nagyon ütemesen fejlődik és ellensúlyozza – vagy részben ellensúlyozza – a nagy lomha szervezeteknek a veszteségeit. Negatív az, hogy bár tartjuk a költségvetés kiadásait, de a jövedelmek elmaradása miatt, a tel jesítmény elmaradása miatt a költségvetés hiánya ma több mint 90 milliárd forint, ami azért nem egy biztató jel, és nem biztató az sem, hogy a társadalombiztosítás is egyensúlyi problémákkal küszködik. Hát ilyen bázisról indulunk 91ben, az összteljesítmén yt értékelve azt hiszem, hogy a bázis nem rossz, bár nagy feszültségek vannak benne, és 92re el lehet érni azt – és el kell érni azt – , hogy nagyon hosszú idő után először úgy stabilizálódik a gazdaság teljesítménye – vagy valami nagyon szerény növekedés lesz, de nem esünk már vissza – , hogy nemhogy nem nő a külföldi adósságállományunk, hanem csökkenteni tudjuk azt. Ez pedig egy kiegyensúlyozott helyzetet jelent már a mai világhoz képest. 92ben mi azzal kalkulálunk, hogy kiegyensúlyozott fizetési mérleg m ellett úgy tudjuk csökkenteni az adósságunkat, hogy a külföldi tőke bevonása meghaladja a kamatszolgáltatásunkat. Nem vesztünk tehát vagyont hosszú idő után először az országban, nem megy ki külföldre magyar vagyon. Nem vesztjük, meg tudjuk őrizni. Azt kal kuláljuk – bár ebben sokan kételkednek – , hogy csökkenthető az infláció üteme, mi 2025%ot mondunk, de lehet 2226, az is egy nagyon szép eredmény, de a 20 az inkább jobb lenne. Nem növekednek tehát olyan szédületesen az árak, mert nem lesznek olyan közpo nti áremelkedések, mert reméljük, hogy külső sokkhatás már nem nagyon ér bennünket, bár az oroszok akarják jövőre emelni az energiaárat. És maga a gazdaság teljesítménye, a piaci viszonyok kialakulása, a kereslet vezérelte gazdaság, a keresletkínálat egye nsúlya nagyon sok helyen kialakul. Azt kalkuláljuk 92re, hogy még nő a munkanélküliség, nem fogjuk tudni megállítani 92 elejével a munkanélküliséget, nyilvánvalóan magas lesz a 92es munkanélküliség is, de új piacokat, és új lehetőségeket tudunk megnyitni avval, hogy különböző integrációkba becsatlakozunk, és megpróbáljuk a keleti piacainkat részben visszaszerezni, ha másképp nem megy, köztársasági szinten. A harmadik dolog: nagyon forszírozni akarjuk a tulajdonváltást és a privatizációt. A tulajdonváltást forszírozni fogja a kárpótlási törvény, hiszen annak a hatása akkor fog igazán érvényesülni. A privatizációt pedig elősegíti az, hogy új privatizációs megoldások sokasága fog rendelkezésre állni és reméljük, hogy a külföldi piacok bizalma legalább ilyen e rős lesz, mint amilyen volt eddig. Az antiinflációs politika, a piacok bővülése, Közös Piac, keleti piac, valamint a privatizáció és a tulajdonváltás önmagában összességében munkanélküliség ellen ható tényező, az egyik helyen elvesztik a munkahelyet, a más ik helyen munkahelyet lehet nyerni, hiszen szolgáltatást kell csinálni és így tovább. Ezen túlmenően 1992 egyik kérdése a regionális politika, a munkanélküliség elleni küzdelem. Végül el kell mondanom: 92 az agrárátalakulás kezdetének az éve lesz, és 1992ben reményeink szerint a humán szférát is át tudjuk megfelelően alakítani, mert akkor érdemes finanszírozni jobban ezeket a szférákat, hogyha tisztábbak a feladatok és a funkciók. Ilyen tehát 92. Erre mondhatják joggal, hogyha 92ben már ilyen gyönyörűen á llunk, akkor a költségvetés miért nyomorköltségvetés. Kérem, azért nyomorköltségvetés – mert nem az persze, csak így hívják – , mert két szempont vezérelt bennünket. Az egyik, hogy nem óhajtjuk a gazdaságból, a lakosságtól az elvonást növelni. Ha meg tetsze nek nézni ezeket az oldalakat, számokat, akkor látszik, hogy a költségvetés bevételei lassabban növekednek, mint a gazdaság teljesítménye, következésképpen a centralizáció is mérséklődik, pont azért, mert nem akarunk adót emelni vagy terheket emelni.
