Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 5. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - CSÓTI GYÖRGY (MDF)
1276 nehezek voltak a körülmények vagy majdnem lehetetlenek voltak, megtaláltuk a kiskapukat, megtaláltuk a lehetőségeket, hogy valamit t együnk. Most, amikor ezt tálcán elénk kínálja a világ, akkor nem élünk ezzel a lehetőséggel. A számszerűség tekintetében: az Expo nem számszerűsíthető, a Világkiállítás eredményét nem lehet pénzügyi alapon megvonni. Azok a kapcsolatok, azok a lehetséges eg yüttműködések, amelyek kialakulnak a világkiállítás kapcsán, azoknak a jelentősége felmérhetetlen, hiszen nemcsak a Világkiállításra lesz ennek hatása, hanem addig is, meg azután is egyéb más együttműködési lehetőségeket teremtenek. Tehát a világgal való k apcsolattartásunk tekintetében rendkívül nagy jelentőségű a világkiállítás és egyszerűen nem számszerűsíthető ez. A másik gondolat: az elmúlt évtizedekben Európában kialakulóban vannak régiók, kialakulóban vannak vonzáskörzetek, amelyek ezeket a régiókat a ztán szervezik és központjává válhatnak ezeknek a régióknak. Ez a folyamat Közép- és KeletEurópában érthető módon még nem indult meg, illetőleg az elmúlt évtizedekben erre nem is volt lehetőség. Most itt a kiváló alkalom arra, hogy Budapest egy régió közp ontjává váljon. Ez nem egy nem öncélú központtá válás lenne. Egy gazdasági és kulturális központ lehetne egy olyan régió megteremtésében, amely régió minden bizonnyal, hiszen ezt azt hiszem, az elmúlt időszakban már számtalanszor hallottuk, az európai régi ók, a régiók Európájának a része akar lenni. Itt most megteremthetnénk egy régiót, Budapest központtal és ennek rendkívül nagy hatása lenne a környező országokra, a határainkon kívül élő magyarságra. Azt hiszem, nem kell mondani, hogy milyen nagy jelentősé ge van ennek a kérdésnek a környező országokban élő magyarságra tekintettel – az együttműködés lehetőségei, akár még a gazdasági is, természetesen – és a szomszédos népeknél is. Az, hogy idehozzuk a Világkiállítást, az, hogy a világgal itt találkozhatnak, hogy nem kell másik kontinensre menni, hogy addig is az előkészítő munkában is részt vehetnek – ezeknek mind felmérhetetlen nagy jelentősége van. Biztos vagyok benne, hogy Ukrajna számára legalább olyan fontos ez a világkiállítás, mint Románia vagy Csehszl ovákia számára, ami a kapcsolatépítést illeti, amit egy 1996ban itt kialakítható centrumban, egy gazdasági és kulturális centrumban meg lehet valósítani. Egy dolgot szeretnék kiemelni a belföldi vonatkozások közül: az infrastruktúrafejlesztést. Biztos va gyok benne és úgy gondolom, képviselőtársaim osztják ezt a véleményt, hogy az infrastrukturális fejlesztést akkor is meg kell tennünk, hogyha nem lesz világkiállítás. Anélkül a gazdasági fellendülés elképzelhetetlen. A privatizáció után az infrastruktúra f ejlesztése a kulcskérdése a gazdasági fellendülésünknek. Márpedig, ha van egy feladat és van egy határidő, amire ezt a feladatot el kell végezni, akkor ehhez fel tudunk és fel is fogunk nőni. Ez is egy nagy jelentősége, ha talán nem a legnagyobb jelentőség e ennek a világkiállításnak, hogy lelkesedést adhat az embereknek: van egy cél, egy nagy feladat és van egy határidő. Valamennyien ilyenek vagyunk, emberek – családban, egyedül is, kisebb közösségekben is: ha nincs konkrétum, amihez kötni kell a feladatot, ha nincs határidő, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy az elfolyjon, vagy kényelmességből, vagy a külső körülmények túlzott értékeléséből. De ha megvan a határidő, ha megvan a nagy feladat, akkor megvan a lelkesedés. Széchenyi mondta valamelyik akadémiai beszédében, hogy lelkesedés nélkül, még hogyha bármilyen tökéletlenséggel is, de nem megoldhatók a feladatok, még a legkisebb feladatok sem. Ez a gondolat, a lelkesedés gondolata biztos, hogy erőt fog adni nekünk és a tény, hogy ezt a világkiállítást az 11 00 éves évfordulón fogjuk megrendezni, az sem tekinthető öncélúnak, az sem tekinthető másnak, mint alkalomnak arra, hogy bemutatkozzunk a világnak. És ezt az alkalmat, amelyet egyébként amúgy sem halasztanánk el – amúgy is megrendeznénk az évfordulót – , ös sze lehet kötni egy Világkiállítással. Ez is egy egyedülálló lehetőség és ez is egy olyan tény, amelyre figyelemmel kell lenni, hogyha a Világkiállítás kérdéséről beszélünk. Szólni szeretnék röviden arról is, hogy nemcsak Budapest fog ebből a világkiállítá sból eredményeket felmutatni. Hamis az a beállítás, amely azt mondja, hogy ebből az ország nem fog. Hát ha még az egész régióra is jelentőséggel van a világkiállítás megrendezése, hogy ne lenne az egész országra! És az egész országra az is jelentőséggel va n, hogyha Budapest fejlődik – hiszen Budapest
