Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. a törvényjavaslat előterjesztője:
1235 Mi a büntetés célja? Egyik nev es jogászunk nem egyedülálló, elfogadott véleménye szerint, amennyiben a büntetés céljának a fogalma a törvényhozó, a bíró és a büntetésvégrehajtás céljának a hordozója, akkor a büntetésnek célja a megtorlás is, a bűnmegelőzés is, a társadalom védelme érde kében. Ez a megtorlás nem tévesztendő össze a kegyetlenséggel, az ésszerűtlen szenvedésokozással. Szóhasználat kérdése csupán, hogy megtorlásról vagy megbüntetésről beszélünk – de az is érthető, hogy a "megtorlás" kifejezéshez a diktatúra időszakának legsö tétebb bűntettei, törvénytelen ítéletek, kivégzések képe kapcsolódik, mondhatjuk tehát, hogy a büntetés célja ez esetben joghátrány alkalmazása a bűnös emberrel szemben azért, hogy maga a bűnös is, a társadalom is tudja: a nemzet és a demokrácia ellen elkö vetett súlyos bűnök nem maradnak büntetlenül. Azt hiszem, hogy jogom van ezt megismételni, még akkor is, hogyha többen elmondták előttem. Erre mindenkinek számítania kell a jövőben is. A jogállam lényegétől különbözik, ezért nehezen tűr törvényi szabályozá st az a feltételezés, hogy a jogállam politikai okból nem üldöz főbenjáró bűntetteket. Az állam már nem lenne jogállam, ha ezt tenné – ezért kérdéses, hogy egy jogállam büntető törvénykönyvébe a jövőre nézve, hangsúlyozom: a jövőre nézve betegyünke ilyen szakaszt. Ezért nem javasoljuk ilyen szakasz betételét. Ezzel szemben nagyon szükségesnek tartanánk a súlyos bűntettek, mindenekelőtt az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettek elévülésének kizárást, ugyanúgy, ahogy az számos nyugati jo gállamban történt. A tervezet kritikusai nem foglalkoznak a tervezet egyik igen nyomatékos érvével, és ezt Fodor Gábor képviselőtársam figyelmébe is ajánlom, tehát azt, hogy az elévülés nyugodott ebben az időben. (Dr. Fodor Gábor: Mi a fene?!) Tudniillik, sokasodnak a tünetek és a jelek, hogy elfogadtatik ez az érvelés, és a nyugvás esetén a visszaható hatály sérelme még ennyire sem lesz feltételezhető, tudniillik ha nem telt az elévülés, akkor nincs bekövetkezett elévülés – és ez végig az egyik érvünk volt . A büntethetőség jogállamban azért évülhet el, mert a bűnüldöző szervek nem szereznek tudomást a bűncselekmény elkövetéséről, vagy tudomást szereznek ugyan, de az elkövető kézre kerítésére irányuló intézkedések egy bizonyos időn belül nem vezetnek eredmén yre. Az állam egyfelől mindent megtesz büntető igénye érvényesítésére – hangsúlyozom: a jogállamban – , másfelől méltányossági és célszerűségi okokból elévülés címén eltekint a büntető igény érvényesítésétől meghatározott idő után. A fejtegetés lényege: az elévülést szükségképpen meg kell, hogy előzze az állam minden törvényes eszközzel érvényesíteni kívánt büntetőigénye, enélkül nem folyhat és nem következhet be elévülés. Ahogy a jogfilozófus írja tanulmányában: az elévülésnek társadalmi előfeltétele tehát, hogy a jogérvényesítésre irányuló igény jogérvényesítéshez vezessen, s hogy ezt jogi vagy jogon kívüli eszközökbe burkolt gyakorlat ne zárhassa ki. Alapgondolatunk szerint nem lehet kizárni főbenjáró bűnök elkövetőinek üldözését akkor, amikor az állam tét eles szabályokat alkot, és ezeket saját maga szegi meg saját érdekében, s a bűnelkövetők erre a jogtipró, terrorista magatartásra, végül is saját bűnös magatartásukra hivatkoznak előnyszerzésre, azaz a büntetőjogi üldözés elkerülése végett a jogállam más c élra rendelt intézményeire hivatkozva. Állítjuk ezért, hogy az elévülés nem telt el, nyugodott a megjelölt időszakban a megjelölt bűncselekmények tekintetében. Bár az előbbi megállapítás már önmagában indokolja és igazolja a jogi megoldást mint szakmai elj árást, tovább megyünk az elemzésben; és itt rövidítek mondanivalómon, csupán a Magyar Köztársaság Alkotmánya 57. § (4) bekezdését idézem: "Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a mag yar jog szerint nem volt bűncselekmény." Én ezt bátran mondom, hogy ezt az alkotmányi követelményt minden körülmények között teljesítjük, és ez a javaslat megfelel ennek az alkotmányos követelménynek.
