Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
1232 Nem értek egyet messzemenően Kulin Ferenc képviselőtársammal azzal, hogy a hazaárulást vissza kell vonni ebből a törvénytervezetből, mert hiszen Jaltában, illetőleg Moszkvában a nagyhatalmi megegyezések folytán Magyarország és az 1956os forradalom sorsa eldőlt. Ez igaz, de azért azt senki nem vitathatja, hogy Kádár János, Apró Antal és Marosán György szovjet harckocsikon jöttek be ebbe az országba, és ne tüntessük már ki őket azzal, hogy nem hazaárulók, és hogy ezek az emberek vég ső soron mintegy a nemzet túlélését segítették elő, én ezzel messzemenően nem értek egyet, hiszen arról van szó, hogy minden népnek meg kell találni azokat a vezetőket, akik a megfelelő nagyhatalmi erőviszonyok közepette is megtalálják lehetőleg azt az uta t, azt a legjobb kiegyezést, amelyik a legkevesebb kárral jár a nemzet számára. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a vezető garnitúra a lehető legjobb alkut csikarta ki a nemzet számára, mert nem hiszem, hogy Moszkvából írták elő azt a töméntelen vér engzést, azt a sok megtorlást, amit ők elkövettek. Nem bosszúállást, de azért itt hazaárulásról igazán lehet szó, mert egészen más volt egy Görgey, aki a fegyvert letette a túlerő előtt, az nem hívott be senkit, az nem hazaáruló, de ebben az esetben igenis hazaárulásról van szó, és a hazaárulást mi nem patronálhatjuk, mert bármikor adódhat olyan alkalom, hogy nagyhatalmi erővonalba kerülünk, amikor is újra akadnak jelentkezők és túllihegik, nem mint a nemzetet megmentik, a kívülről jövő beavatkozóknak az ig ényeit, és ha ezt csinálják, akkor már hazaárulás. Tehát én ezt visszautasítom, hogy hazaárulásról nem lehet szó. Köszönöm szépen, Elnök Úr. (Taps jobbról.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Dénes János, aki független képviselő. Felszóla ló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már az általános vitában majdnem a részletes vitára jellemző pontossággal jeleztem azt, hogy szakmailag nincs miről vitatkozni, hiszen a szakma egyik része megállapította , hogy mennyire alkalmatlan a szóban forgó 2961es törvényjavaslat, módosítással egyetemben, míg a szakma másik része, igazságyügyminiszterrel az élen bizonygatta, hogy nem ütközik a törvényalkotási szándék sem az Alkotmánnyal, a Btk. igenis módosítható, és nem ütközik azokkal a nemzetközi egyezményekkel, amelyeket a magyar állam vállalt és aláírt. Ebből következik, hogy miután a részletes vitánál tartunk, én azzal az ügyrendi javaslattal értek egyet, amelyik a részletes vita lezárására tett javaslatot. De mielőtt a részletes vitát lezárnánk, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a jogalkotónak mindig tisztában kell lenni azzal a közeggel, amely közeg számára a jogalkotás történik. Hogy egy precedenst megemlíthessek, 1956 decemberében, januárjában a Kádárkorm ány rendeletet hozott racionalizálás címmel, amellyel a közéletből, intézményekből, üzemekből, gyárakból kiűzték mindazokat, akik 1956ban jelét adták annak, hogy együtt, közösen lépnek ezzel a társadalommal, ezzel a nemzettel, és ezeket az embereket a rac irendelet alkalmával kiszórták, internálták és bíróságok elé állították. Tekintettel arra, hogy a munkástanácsok egyike voltak azoknak az intézményeknek, amelyek speciális helyzetüknél fogva tovább a helyükön tudtak maradni, ezen belül a Kőbányai Gyógysze rgyár munkástanácsa a legtovább a helyén maradt, és így történt meg az az eset, hogy a szóban forgó racionalizálási rendeletet a Kőbányai Gyógyszergyárban a munkástanács hajtotta végre, és nem azokat az elemeket rúgta ki a gyárból, akit a Kádárkormány, Ká dár úr a piros bársonyszékben megalkotott. Összevissza egy személy ellen emelt szót az akkor a területen működő, a gyárban még nem működő MSZMP és rendőri szervek, és a munkástanácsban, a közösségben még volt akkora tartás, hogy azt mondtuk, ha azt az egy et nem, akkor egyet sem. Ebből következett, hogy miután március 17én ismét végighúzták a terror és a halál gereblyéjét az országban, a szóban forgó egy személy a tárgyalásomon tanú volt ellenem, és azt bizonygatta, hogy én a nyakát késsel akartam elvágni. Kiderült, hogy a szóban forgó személy már akkor illegálisan, a gyár munkásközössége szempontjából, szervezte az MSZMPt.
