Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 9. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
123 vagy sem, a felszólalásom megáll a maga lábán Kónya Imr e szövege nélkül, sajnos, jobb lett volna, ha nem állna meg. A harmadik megjegyzésem: Az az elképzelés, miszerint egy ilyen tartalmú dolgozattal kapcsolatban az a legnagyobb baj, hogy beszélünk róla, és nem a dolgozat tartalma, számunkra eléggé hasonló ahh oz, amit egy más ügyben megismertünk, hogy nem az a baj, hogy a III/IIIas ügyosztály létezik, hanem az a baj, hogy beszélünk róla, és nyilvánosságra hozzuk. Nem hiszem, hogy ez szerencsés megközelítés, amit Kónya Imre itt az ügyben előadott. A következő m egjegyzésem az: Nem szeretnék visszaélni, és elnézést kérek Gali Ákostól, hogyha úgy tűnik számára, hogy visszaélek felszólalásával, de azt gondolom, hogy ami itt elhangzott és amit hallottunk, bölcsebb lett volna, ha Kónya Imre nem mondja azt, amit mond, és nem az ellenzéki pártokban vagy esetleg az SZDSZben keresi azoknak a problémáknak az okát, amelyekről itt beszélt. A következő megjegyzésem az, hogy a dolognak van egy általánosabb tanulsága számomra, erről a múlt héten részben beszéltem, de most szere tném egyértelművé tenni. Én azt gondolom, aki félrevezeti a választóit, vagy esetleg maga félrevezeti saját magát és azt hiszi, hogy a magyar társadalom problémái néhány törvény megalkotásával megoldhatóak, hogy csak néhány törvé nyt kell megalkotnunk és túl leszünk az alapvető bajokon, az zavarba kerül. És ebből a zavarból származik – ha jóindulatú akarok lenni – az a kényszerpálya, amit ebből a dolgozatból megismerhettünk, és amit úgy látszik, Kónya Imre ebben a pillanatban még m indig nem hajlandó fölismerni. Arról van szó, hogy ez pótcselekvés. Pótcselekvés az, ha valaki a problémák jelentkezése és megoldhatatlansága nyomán esetleg politikai kampányokkal és mindenféle pótcselekedetekkel próbálja a választói figyelmét elterelni az okról a problémákról, amelyeket nem tud megoldani. Azt gondolom, szerencsésebb lenne, ha mindenki szembenézne azokkal a problémákkal, amelyeket nem vagyunk képesek megoldani, vagy esetleg a Kormány nem képes megoldani, és nem másokban keresné a problémák m egoldhatatlansága miatt az okot, és nem a demokrácia csorbításában keresné az esetleges nem tetsző vélemények megjelenése okát. A következő megjegyzésem az az: ez a Kormány – és úgy látszik, a kormánypártok – még mindig nincs tisztában azzal, hogy a nehézs égeket az ellenzéki pártok milyen lojálisan veszik figyelembe. (Zaj a jobb oldalon.) Az ellenzéki pártok – bármilyen mosolyognivaló is ez – nem használják a szociális demagógia más országokban bevett eszközét. Ha az ellenzéki pártok öncélúan kívánnának bár mi rosszat okozni az országnak, a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanák, hogy a szociális problémák megoldhatatlanságáért a Kormány és a kormányzópártok felelősek. Nincs olyan ellenzéki párt ebben a Parlamentben, amelyik ilyen jellegű nyilatkozatot tett volna. Szerencsésebb lenne, ha a kormánypártok az ellenzéki pártokhoz való viszonyukat ennek a ténynek alapján és ennek ismeretében alakítanák ki, és nem az esetleges politikai viták, vagy a törvények részleteiben meglevő véleménykülönbség alapján. Eddig, a közelmúltig azt hihettük, hogy a kormánypártokban legalábbis dominál az a gondolat, vagy az az elképzelés, amelyik mindezt tudomásul veszi. Én a múlt heti felszólalásomban azt jeleztem, jeleit látom annak, hogy kezd egy másfajta gondolat, gondolkodásmód dominálni. Kónya Imre dolgozatának nyilvánosságra kerülése azt erősítette meg bennem, hogy a néhány nappal korábban elmondott észrevételeim nem megalapozatlanok. A következő, amit szeretnék elmondani: Még mindig nincs előttünk semmiféle elképzelés arra, ho gy a Kormány, a kormányzópártok hogyan kívánják az ország szociális problémáit egyáltalán kezelni; nem a megoldás kifejezést használom, hangsúlyozni szeretném, a kezelni kifejezést. És ezt nem lehet pótolni semmiféle politikai kampánnyal, sem a múlttal val ó leszámolás politikai kampányával, sem a tömegtájékoztatási eszközök megszerzésére irányuló törekvésekkel, sem az ellenzéki pártokat vádoló politikai megnyilvánulásokkal. Nem tudja senki ebben a Parlamentben,
