Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - MILE LAJOS (MDF)
1210 érdekvédelmi struktúráról beszélhetünk. Abban az esetben, ha már meglévő, bejáródott tárgyalási mechanizmusok vannak. Abban az esetben, hogyha a demokratikus keretek már adottak. Összefoglalva: korlátozott a Parlament beleszólási joga a szakszervezeti életbe, ha egy demokratikus berendezkedésű társadalomban az érdekvédelem megfelelő hangsúlyokkal, hiteles belső arányokkal működik. De ha Magyarországon széjjelnézünk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy koránts em ez a helyzet. Ehelyett öröklött aránytalanságokat találunk, ezeknek a történelmi hátterét én itt most nem kívánom részletezni, egyenlőtlenségeket tapasztalunk az esélyek terén, és a demokratikus keretek kialakulásához feltétlenül szükséges szabályozókna k a hiányát tapasztalhatjuk, vagy pedig a meglévők durva megsértését. Ezenkívül azt is tapasztalhattuk, hogy a belső konszenzus hiánya is jelen van az érdekvédelmi szférában. Tehát a Parlamentnek nemcsak joga, hanem kötelessége is a keretek kialakításában a törvényesség eszközeivel élni. Ezért született a XXVIIIas törvény, amelyet most módosítani kívánok önálló képviselői indítványomban. Annak idején, akik opponálták ezt a törvényjavaslatot, akik szembenálltak vele, állandóan a munkavállalók érdekvédelmére , a munkavállalók érdekére hivatkoztak. Nagyon örültünk ennek a hivatkozási alapnak, hiszen jómagunk is a munkavállalók érdekében terjesztettük be ezt a törvényjavaslatot. Azt gondoltuk, nincs baj, hiszen a VIKSZben való konstruktív együttműködés az a ter ület, ahol valóban be lehet bizonyítani, hogy a munkavállalók érdeke a fontos. Azt gondoltuk, az igazgatótanácsban való részvétellel és a konstruktív együttműködéssel lehet valóban bebizonyítani azt, hogy tényleg a munkavállalói érdek az elsődleges. Úgy tű nik a mai helyzetben, hogy ez az elvárás illúziónak bizonyult, akármennyire is bíztunk benne. Ezért gondoltuk azt, és gondoltam azt, hogy mindenféleképpen módosítani kell a törvényt, úgy, hogy az igazgatótanácsban való feles részvétel is határozatképessé t eszi az ülést. Másik komoly érv, amit már a mai sajtóban is lehetett olvasni, hogy – úgymond – a független szakszervezetek elherdálják az MSZOSZ vagyonát, tulajdonképpen felelőtlenül esetleg eltékozolják ezt a vagyontömeget. Kérdezem én, hogy kik herdálják el a vagyont. Azok herdáljáké el a vagyont, akik konszenzussal kívánnak dönteni annak működtetéséről, éppen a munkavállalók érdekében, éppen azért, hogy az érdekvédelem ne bénuljon meg, de mégis felügyelet révén működjön ez a vagyon tovább. Vagy pedig az ok kívánják elherdálni, vagy ott nagyobb az esély az elherdálásra, ahol privatizálásról beszélnek a szakszervezeti vagyon révén, bankok alakításáról beszélnek, és mindenféle manőverekről lehet hallani? Ismétlem, nagyon bíztunk benne, hogy meglesz az együtt működés a munkavállalók érdekében, az viszont a fejünkben sem fordult meg, hogy a már meghozott törvénnyel szemben komoly bojkottal kell találkoznunk, sőt felhívásokkal kell találkoznunk, hogy ne tartsák be ezt a törvényt, ne számoljanak el például a Számv evőszéknél. Ugye az interpellációmban annak idején, amit a legfőbb ügyész úrhoz intéztem, erre kitértem. Újabb interpellációnak a tárgya lehet az, hogy vajon történteke újabb események és intézkedések ezzel kapcsolatban. Tűrhetetlen, hogy Magyarországon b izonyos szervezetek úgy viselkedjenek, mint az Alkotmánybíróság, mondván, hogy egy törvény alkotmányellenes, tehát ők akkor nem fogják betartani. Mi azt gondoltuk, hogy a VIKSZnek meg kell adni annak a lehetőségét, hogy a törvényesség eszközeivel a saját döntéseit be tudja tartani. Ezért kívánatos, hogy jogi személlyé legyen. Mi betartjuk a törvényt, ezért is történik ez a törvénymódosítás, kimondottan az alkotmányosság és a törvényesség keretein belül kívánjuk ezt az ügyet megnyugtatóan rendezni. Azt gond olom összefoglalóan tehát, hogy azért is sürgős ennek a tárgyalása, hiszen a szakszervezeti választásoknak a határidejét nem messzire toltuk ki, és ha a vagyon kérdése és egyáltalán a törvényességhez való hozzáállásnak a problémája nem tisztázódik megnyugt atóan
