Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 28. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TARNÓCZKY ATTILA (MDF)
1092 Nyilvánvalóan nem fogom most ismertetni a módosító indítványokat. Azt gondolom, hogy ez a feladatom. De szeretném megemlíteni azt az egy témakört, amely megítélésem szerint a legnagyo bb vitát váltotta ki a bizottság tárgyalása során. Ez pedig az árvíz sújtotta települések kiegészítő támogatásának kérdése. Itt Szobról, Nagymarosról, Szigetújfaluról, Vácról van szó többek között. A Kormány csak azoknál az önkormányzatoknál ismerte el az árvízkárokat, amelyek egyébként is forráshiányosak, ahol forrástöbblet szerepel, ott pedig nem. Márpedig a vita éppen azon folyt, hogy vajon miből fakad a forráshiány adott esetben: vajon abbóle, hogy közjegyzőségre kellett kiadni meghatározott összeget k ülönválás folytán, vagy pedig abból, hogy az árvíz ténylegesen károsított. Itt azt gondolom, érdemes az önkormányzati bizottság hatására is mérlegelni a tisztelt Országgyűlésnek. Egyébként a módosító indítványok mindegyike megítélésünk szerint jó szándékú, tisztességes lobbizásból ered, vagyis úgy gondolom, nem arról van szó, hogy a támogatott vagy támogatandó önkormányzatok méltatlanok, hanem arról van szó, hogy viszonylag kevés pénzt kellene meglehetősen sok helyre elosztani. A bizottság – még egyszer han gsúlyozom – többségi szavazással a módosító indítványok mindegyikét elutasította. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a felszólalni szándékozó képviselőcsoportok álláspontját egyegy képviselő ismertetheti. Megkérdezem, hogy az MDF képviselőcsoportja nevében ki kíván felszólalni. Igen, Tarnóczky Attila képviselő úr. Megadom a szót. Felszólaló: Tarnóczky Attila az MDF képviselőcsoport nevében TARNÓCZKY ATTILA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőt ársaim! Önhibámon kívül magam is hátrányos helyzetbe kerültem. Egyrészt azért, mert az önkormányzati bizottság álláspontja sok tekintetben fedi az MDF álláspontját, másrészt azért, mert azok az általános jellegű meglátásaim, amelyeket annak idején az első ütemben már ismertettem, nagyrészt fönnállnak továbbra is. De ennek megvan az a haszna, hogy legalább rövid lehetek, és csak az eltérő nézeteinkre összpontosíthatok. A támogatások első csoportjáról nem nagyon szeretnék beszélni. Arra gondolok, hogy azok a községek, amelyek korábban székhelyközségek voltak és viszonylag kiemelt támogatásban részesültek, örököltek egy megnövekedett intézményhálózatot, amelynek fenntartása most minden bizonnyal problémákat okoz ezeken a helyeken. Támogatásra szorulnak ezek a t elepülések, ezt el kell fogadjuk, de minden alkalmat fel kell használni arra, hogy jelezzük, ez az állapot csak átmeneti lehet, és előbbutóbb a kiadásokat, a funkciókat a tényleges igénynek megfelelően kell kialakítani. Annál inkább örülök a támogatások m ásik csoportjának, ami közel 1 milliárd forint, és 819 kistelepülés volt társközség kapja felújitási célokra, oktatási, szociális, egészségügyi intézmények felújitására, hiszen annak idején épp az MDF képviselőcsoportja jelezte ezt a fajta igényt. Örülök, hogy értő fülekre talált a Kormány részéről, és amennyiben ebben az irányban döntést hozunk, azt hiszem, hogy jó útra térünk, és magam a társadalmi igazságtétel egy fajtájának tudom ezt csak felfogni. Ráadásul a sokak számára elfogadhatóbb fajtájának, a po zitív diszkrimináció, a volt károsultak pozitív megkülönböztetésének változataként. A módositó javaslatokat az MDFfrakció nem támogatja – ezt a sommás bejelentést azonban talán indokolnom kell két okkal is. Lehet hogy nem okot kellene mondanom, hanem elve ket, hiszen meglehetősen általános jellegű fenntartásokról van szó. Az első elvet úgy nevezném, hogy az azonos mércével mérés elve. Ha képviselőtársaim átnézték a módosító javaslatokat, akkor könnyen gondolhattak arra, amire magam is, hogy a
