Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince):
87 egyetlen egy döntési folyamatban ilyen pressziót rám sem a saját pártom, sem a koalíciós pártok nem gyakoroltak. Most már k issé kényelmetlenül érzem magam ez ügy vonatkozásában, sőt kifejezetten nyomás alatt állónak, rossz magyarsággal, de azt gondolom, hogy ezt praktikus volna mindannyiunknak tovább gondolni. Az, hogy kormányülésről jött a telefon, ez valamiféle fatális téved és lehet. A kormányülésen ez a kérdés természetesen szóba sem került, miért is került volna? Egészen egyszerűen megmosolyogtak volna, ha ilyen kéréssel megyek a kormányülésre, másrészt pedig azon a bizonyos csütörtöki napon, amelyikre ön hivatkozik, van eg y probléma: én nem voltam ott a kormányülésen, ugyanis külföldön tartózkodtam. (Derültség.) De hát, ez apró nüanszbeli probléma, gondolom, különösebben nem zavarja az interpellálót. Ezek után engedje meg, hogy befejezésül én is egy megnyugtatást kérjek önt ől, nevezetesen azt, hogy ez a fajta – hovatovább hisztérikus – reagálás egy új pályázat kiírása kapcsán nem politikai motiváltságú, hanem pusztán az azért való izgulás, hogy valóban szakértők kerüljenek a megyei munkaügyi központok élére. Mert ha ön ebben engem meg tud nyugtatni, akkor mindketten nyugodtan mehetünk ki ebből a teremből, mert higgye el, hogy nekem is az a jó, ha jó szakértői gárda áll mellettem ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában. Köszönöm a figyelmüket. Kérem a választ elfogadni. (Nagy taps jobbról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem interpelláló képviselőtársaimat, egyetérteneke a válasszal. Juhász Pál képviselőtársam szól. JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Teljesen természetes, hog y az kiabál, akit érdeksérelem ért, nem az, akit nem – az élet rendje. Az is teljesen természetes, hogy így a megyei munkaügyi tanács kiabált, az kért magyarázatot a minisztériumtól, és az sürgetett bennünket, hogy mi is kérjünk magyarázatot tőle, mert nem kapott. Sőt, mindez a magyarázat, miszerint azért nem fogadták el az ő pályázatról adott értékelését és ajánlásukat, mert az nem felelt meg azoknak a szabályoknak, amiket most miniszter úr most előadott, tehát hogy a többit is véleményezte volna, ők akkor sem tudták megmondani, amikor a minisztérium képviselője lement választ adni, mert ő még akkor nem tudta, hogy ez volt a kifogás. Tehát annyira nem, hogy más megyékben sem írtak olyan pályázókról véleményt, amely pályázóknak a három fél egyike sem értett egyet a jelölésével, hanem csupán azokról, ahol a három fél valamelyike támogatott valamilyen jelöltet. Egyébként énnekem önmagamban nincs is kifogásom az ellen, hogy új pályázatot írtak ki. Sőt, ennél többet is mondok. Nagyon fá j az, hogy viszonylag kevés helyen cserélődnek a különböző vezetők és tisztségben levők. Sokkal jobban szeretném, ha szélesebb körű lenne a szakemberek pályázati vágya arra, hogy részt vegyenek az új intézmények vezetésében. Azzal a sajnálatos helyzettel v agyunk azonban szemben, nemcsak itt, hanem iskoláknál, kórházaknál, hasonló pályázati helyeken is, hogy abból a körből, akik tudják, milyen feladatra jelentkeznek, viszonylag kevesen pályáznak, sokkal könnyebben jönnek olyan outsiderek, akik nem értik, mir ől van szó, és csak a hatalmat látják a dologban. Nem a konkrét ügy kapcsán mondom, hanem csak általában. Amiről itt szó van, az az, hogy mennyire tartjuk tiszteletben saját játékszabályainkat, és ez nagyon komoly kérdés. A 15 esetben a játékszabályba ille szkedő volt a döntés, öt esetben nem. Meglehetnek a minisztérium nagyon komoly indokai arra, hogy azt tegyék Baranyában, Békésben, Szolnok megyében, SzabolcsSzatmárban és BorsodAbaújZemplénben. A kellemetlen az, hogy nem volt a dolognak visszacsatolása, hogy mik ezek a meggondolások. Nos, nagyon jól tudom, hogy az, hogy amit az érdeksérelmet szenvedettek hatalmi arroganciaként élnek meg, tehát hogy valaki teljesen érthetetlenül valahogy egészen másként dönt, mint ahogyan a környezetből jön, az egyáltalán nem a Munkaügyi Minisztériummal szemben kiélezett, sőt a minisztérium azok közé a szervezetek közé tartozik, amely viszonylag ritkán követel
