Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
733 magyar bankrendszer egyes elemei i s szorgalmazni fogják. Egy biztos, hogy olyan betétet, amely felett állami garancia van, csak akkor fogadhat el, ha ennek a rendszernek a tagja lesz. Természetesen rendkívül fontos, ha ezek a biztosítási rendszerek nem lennének kielégítőek, akkor is rendez ett legyen a további lépés, ne maradjon semmiképpen joghézag. Szeretném figyelmeztetni képviselőtársaimat arra a puszta tényre, hogy mindazok a rendszerek, nemzetközi tapasztalatok, mindazok a működő pénzügyi rendszerek, ahol van betétbiztosítási rendszer, ezek is felmutattak oly esetben csődöket és problémákat, és ezeknél is éppen most van – hogy csak az amerikai rendszerre utaljak – a reformálás stádiumában a betétbiztosítási rendszer, mint amelyet nem tekintettek kielégítőnek, ezért még fokozottabb bizto nsági és differenciálási szempontokat kívánnak érvényesíteni. Az, hogy önmagában a rendszer legyen kívánatos, és hogy milyen rendszer, ezt még a nyugati gazdaságok is éppen most pontosbítják, tökéletesítik, ha tetszik. Ezért ismert a bizalmi üzletág, nemcs ak abból a szempontból fontos, hogy elveszíthető a bizalom, hanem tovább sugárzik a bankok által okozott probléma, mint azt a történelmet oly jól ismerő, a képviselőházban szép létszámban képviselt történész kollégáim, de minden közgazdász, aki elmerült a harmincas válság elemzésében, kiválóan tudják. A bankcsőd és a bankcsődök láncolata olyan valóság, amint egy atomkatasztrófa, ezért teljes mértékben érthető, hogy minden ország kormányzata bankszabályozása maximálisan igyekszik ennek a lehetőségét elkerüln i. Ismételten hangsúlyozom, lehetőség szerint a megelőzéssel, és éppen ezt a szigort igyekszik a jelenleg Önök előtt fekvő banktörvény a maga részletes szabályozásával megvalósítani. Hogy ez a szabályozás természetszerűleg nem tehermentes a szabályozottak számára, persze, hogy nem az, tessenek egy pillantást vetni erre a vastag könyvecskére, amelyet az amerikai bankszövetség állított össze azzal a céllal, hogy "The burden of bank regulation" – a szabályozás terheit kifejezésre juttassa. Természetes, hogy a szabályozottak számára a minél liberálisabb megoldás lenne a kívánatos rövid távon, én azt hiszem, hogy hosszú távon mindnyájunknak érdeke, hogy a tevékenység fair és megnyugtatóan biztos legyen. Nagyon érdekes mondatnak érzem, hogy a törvény, amely több p onton utalt a szabályozottak meghallgatására, sőt képviselésére is – majd ezt látni fogják – az úgynevezett bankfelügyeleti bizottság keretén belül, a törvény maga nem egyéb, mint – ha tetszik – a bankok klienseinek az érdekképviselője, hiszen a bankok kli ensei mind a betevők, mind a hitelt igénybe vevők; az, hogy tisztességesen történjék meg a közvetítő tevékenység, a hitelezés, és hogy biztonságban legyenek a betéteik. Tehát a kliensek – akár az aktív, akár a passzív oldalon – érdekét ezúttal az állami ba nkfelügyelet vállalja magára. A pénzintézetek menedzserei, alkalmazottai nemcsak a pénzintézet tulajdonosi tőkéjét forgatják – amint azt említettem – , hanem elsősorban és döntő részben a rájuk bízott betéteket. A pénzintézeti tevékenység sajátosságához tar tozik a rendkívül széles és kiterjedt ügyfélkör és az a gazdasági kapcsolatrendszer, amely átfogja az egész társadalmat és gazdaságot, és az a tény, hogy a számlavezetői bankok a pénzforgalom lebonyolításában a gazdaság egyik létfontosságú érrendszerét műk ödtetik. Ez az oka annak, hogy a pénzintézetek mint üzleti vállalkozások szabályozása minden piacgazdaságban sokkal szigorúbb, a piacra lépés, a működés, a piacról való kilépés szorosabb állami kontroll mellett valósul meg, mint az egyéb vállalkozások eset ében. Tipikusan azt a példát találhatjuk, tisztelt Képviselőtársaim, magunk előtt, amit már oly sokszor idéztem, ha nem tévedek, saját magam is itt e Házban is, hogy minél inkább akarunk valamit liberalizálni, annál biztosabban kell szabályoznunk eme liber alizált tevékenység kereteit. A pénzintézeti működés sarokkövének tehát – ismételten hangsúlyozom – a bizalom kialakítását és megőrzését kell tekinteni. A törvény természetesen ebben csak segítséget tud nyújtani, de ezt megteremteni és fenntartani a pénzin tézetek ügyfélcentrikus, gyors, pontos és igen etikus tevékenysége lesz majd csak képes. A bizalom kialakításában a biztosítási alapok, amelyeket már említettem, s ezeken túlmenően a banktitok részletes szabályozása is szolgálhat, hiszen a bizalomnak arra is kell terjedenie, ha felhatalmazást adunk valamely szervezetnek arra, hogy betekintsen a
