Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP):
74 is abban a reményben volt, hogy a szovjet elvtársakkal fönntartott kapcsolat révén sikerül majd elhelye zni azokat a hadiipari termékeket, amelyekre nincs igazából szükség – nem volt akkor sem, azóta pláne nincs. Én nagyon helytelennek tartom, hogy a vállalat mérnökeit, akár egykét fiatal embert nem kérték fel arra, hogy készítsék fel a vállalatot arra az i dőszakra, ami a hadiipari korszak után jön. Egyébként a fogyasztási elektronika, a másik lába ennek a nehéz helyzetű vállalatcsoportnak, szintén megrendült, hiszen nem kell mondanom, milyen túltermelés van a világban kommersz vagy közepes elektronikai cikk ekből. A vállalat pénzügyi válságban is volt és van, hiszen a hadifejlesztésekhez hatalmas hiteleket vettek fel. A hitelek leírása nélkül nem tudott volna megszabadulni a vállalat a terheitől, azonban tévesen gondolja úgy a két képviselő, hogy az ipari tár ca tudná leíratni ezeket a hitelterheket. Ez döntési rendünkben pénzügyminisztériumi vagy pedig költségvetési és parlamenti kompetencia – nem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kompetenciája. Privatizációs válság is van, és iparpolitikai problémák is fe lmerülnek: egyben lehete eladni vagy részenként, hogy jobb… – és nem kell elfeledkezni a munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekről. Ez az, ami miatt a Videoton ügye nem szerepelt azonos módon más vállalatokkal a rendbetételi – és most már azt hiszem elkerü lhetetlenül fölszámolási – eljárás során. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni szóbeli tájékoztatás formájában a kiadott írásbeli – az önökhöz 2693as számon eljuttatott – válaszhoz. Még hadd mondjam el, hogy a kérdezők egyike, aki maga az Ipari Minisztérium államtitkára volt, a válaszát – miszerint nem fogja elfogadni – számomra elég világossá tette akkor, amikor az interpellációs ülésszak előtti újságban nyilatkozott erről Lenin mellszobra mellől visszamosolyogva ránk. Azt mondja, hogy "A vállalat új vezetőj ének és az ipari tárca képviselőinek bűnösen rossz tárgyalási taktikája miatt foszlottak szét a remények." Én azt gondolom, – és ez volt az oka, hogy írásban válaszoltam – , hogy most, amikor még folynak a tárgyalások, amikor a legnagyobb hitelezőnek még vé leményt kell nyilvánítani, hogy mi lesz a hátramaradt adósságtömeggel, amikor a befektetőkkel folyik tárgyalás, teljesen fölösleges és meglehetősen durva fogalmazás ez. A bűnökről nem érdemes beszélni – akasztott ember házában kötelet ne emlegessünk – , his zen a vállalat utolsó éves fejlesztési programja az, ami ehhez a helyzethez vezetett. Semmiképpen nem kívánom személyi ügyre szűkíteni a kérdést, mint ahogy az írásos elutasító részben szerepel, amely például koncepciós eljárást emleget. Nem vezetők elüldö zéséről volt szó, hanem egy szerencsétlen helyzetű, rossz fejlesztési koncepciójú és rossz vezetésű vállalat került nehéz helyzetbe. Végül – nem szokás újságból idézni, de vezetők elüldözéséről nincsen szó – , a képviselő úr is azt mondja arra a kérdésre, h ogy miért hagyta ott az ipari tárcát: úgy látta, hogy az Ipari Minisztérium kimondottan üldözni kezdte a vezetőket. Nem tudom, melyik minisztériumra vonatkozik a célzás, hiszen amikor én odakerültem, már Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt. Hogy az elő döm üldöztee a vezetőket, erről nincsen információm. Azt tudom mondani, hogy mikor a képviselő úrral ilyen mivoltában megismerkedtem, már képviselő volt. Képviselő a minisztériumban egy formában maradhat csak: ha politikai államtitkár. Tekintettel arra, h ogy nekem már volt politikai államtitkárom, nem hinném, hogy én elüldöztem volna a képviselő urat, és nem valószínű, hogy a következő hetek eseményei folytán föl tudom ajánlani ezt a pozíciót a képviselő úrnak. Köszönöm szépen. (Derültség, taps a jobb olda lon és középen.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr kiegészítő válaszát. Megkérdezem interpelláló képviselőtársaimat, egyetérteneke a válasszal. Pál László képviselőtársamé a szó. PÁL LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tulajd onképpen kétszer kellene válaszra időt kérnem: egyszer a személyes megtámadtatás révén, egyszer pedig az üggyel kapcsolatban… (zaj) …, de nem
