Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Kérdés: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
729 egyfajta botrányos fegyvereladási ügyletbe anélkül, hogy a miniszterelnök úr levonta volna ennek szigorú személyi következményeit. Ilye n körülmények között attól tartok, hogy a magyar Kormány aligha tehet úgy, mintha mi sem történt volna, vagy mintha méltóságán alulinak tartaná, hogy bármiféle formában reagáljon erre a rágalomra. Attól tartok, a negligáló attitűdnek, a tudomásul nem vétel nek ezt a luxusát semmiképpen nem engedheti meg magának a Kormány, ellenkezőleg, kényesen és kínosan kellene ügyelnie arra, hogy az effajta híresztelések sehol lábra ne kaphassanak. Kérdésem tehát mindezek fényében a miniszterelnök úrhoz a következő: Kíváne a miniszterelnök úr lépéseket tenni annak érdekében, hogy az említett kijelentés cáfolatot nyerjen, valamint hogy az illető politikus a jövőben büntetlenül ne rágalmazhassa többé a Magyar Köztársaság Kormányát. (Zaj, mozgás.) Kíváncsian várom a válaszát . (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Antall József miniszterelnök urat a válasz megadására. Antall József miniszterelnök válasza ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Amikor Da rvas Iván képviselőtársam kérdését elolvastam, tűrhetőe, hogy egy ilyen tekintélyes, nagy példányszámú lapban hazánkról egy ilyen szemérmetlen rágalom jelenjék meg, kíváne a miniszterelnök úr lépéseket tenni annak érdekében, hogy az említett kijelentés c áfolatot nyerjen, valamint hogy az illető politikus a jövőben büntetlenül ne rágalmazhassa többé a Magyar Köztársaság Kormányát, akkor őszinte köszönetet kívántam mondani Darvas Ivánnak, hogy egy ilyen kérdést ebben a megfogalmazásban feltesz. S ezt nagyon őszintén mondom, minden ironikus él nélkül. Most, amikor kiegészítette ezt a megjegyzését azzal, hogy "belekeveredett több miniszter a közelmúltban", el kell mondanom, nem volt benne a kérdésben ez a megfogalmazás. A megfogalmazott kérdésre egy nagyon jói ndulatú, nagyon baráti, nagyon toleráns és nagyon egyetértő választ akartam adni. Őszintén csodálkozom, hogy Darvas képviselőtársam, akit nagyra becsülök, ezt a megfogalmazást használta a mostani szóbeli előadásában. Nem keveredett bele több magyar miniszt er, s nem hiszem, hogy most lenne a legaktuálisabb ezt a kérdést ebben a formában itt tálalni. (Taps a kormánypárt részéről.) Ebben a formában sajnos – nem szeretem ezt a szót használni – vissza kell utasítanom ezt a részét a megjegyzésének. (Közbeszólás: Így van!) A jóindulatú válaszom a következő: Nem válaszolt erre a Kormány, mert a Spiegelt egy nagy példányszámú magazinnak tekintjük. Az a kérdés, hogy tekintélyese vagy sem, ízlés kérdése. Ezenkívül a nagy példányszám önmagában még nem teszi indokolttá, hogy egy interjúra, s egy interjúnak minden részére válaszoljunk. Nevezett úr nem tartozik a felelős jugoszláv politikusok közé. Holnap egy őrülttel, holnapután nem kívánom folytatni kivel csinálhatnak interjút, s az interjúban bármit mondhatnak, amire ne künk – mint kormánynak – minden esetben reagálni kellene? Én akkor elolvastam ezt a cikket, és abban a pillanatban úgy gondoltam, erre nem kell reagálni, mert egyszerűen egy olyan interjúról van szó, amire a Kormány nem reagálhat, mert felértékeli az illet ő szerb urat, aki egyébként annyi szamárságot mond még emellett, hogy az önmagában annullálta ennek értékét, ezért kormányszinten erre teljesen értelmetlen lett volna válaszolni, s még továbbra is úgy gondolták volna, valami mégis lehet benne, ha erre egyá ltalán reagálnak. De ha a magyar politika lassan majd el fog érni a demokrácia egymás iránti megbecsülésében egy olyan szintre, amelyet kívánatosnak tartanánk mindnyájan, akkor egy felháborodott ellenzéki képviselő írt volna a Spiegelnek, adta volna le bud apesti irodájában azzal: mint ellenzéki képviselő tartom felháborítónak, hogy arról a Kormányról, annak minisztereiről ilyent állítsanak, amelyiknek én politikai ellenfele vagyok. (Erőteljes taps.) Ahogy ezt megtette Helmut Schmidt, amikor Franz Joseph Str ausst szidalmazták előtte. (Botos Katalin: Ez az!)
