Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
709 és a megbízható tartalékrendszerek kialakítására vonatkozó szabályokat, tehát összegezve: a teljes államháztartás jogi, pénzügyi, gazdálkodá si, ellenőrzési, tehát működési alapelveit tartalmazza az államháztartási törvény, nem sértve sehol – az észrevételek nagyon tévednek, amiket megkaptak, erre írásban fogunk reflektálni – az egyes rendszerek, tehát a társadalombiztosítás vagy az önkormányza tok vagy az elkülönített állami pénzalapok törvényes jogait, önállóságát, függetlenségét, tehát a felelősségét. Az államháztartási törvény alapelve minden rendszerre vonatkozóan a nyilvánosság, a valódiság, a teljesség, az egységesség, a folyamatosság és a bruttó elszámolás elve. Azt hiszem, egyiket sem kell külön magyarázni, önök már szembesültek tavaly a költségvetésnél, hogy némelyikkel probléma van. Ezeket az alapelveket az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az eredménye ennek a törvénynek az lehet – és rem élem, hogy az lesz – , hogy egyrészt az Országgyűlés szerepe, felelőssége növekszik az államháztartás és az állami költségvetés, de általában az egész államháztartási rendszer esetében, de úgy növekszik, hogy közben a Kormány felelőssége is növekszik, mert tiszta, valódi, nyílt, korrekt elszámolásokat kell bemutatni, mindent be kell mutatni, és mindent el kell fogadtatni. Ha figyelmesen megnézzük a törvényt, az Országgyűlés ha elfogadta például az állami költségvetést az új rendszerben, akkor a Kormány átcso portosítási lehetősége, manipulálási lehetősége – fogalmazzunk így – , hiányfinanszírozási lehetősége sokkal korlátozottabb, mint a mai rendszerben. Nagyon fontos eredménynek tartanám én azt, ha a törvény elfogadásra kerül, hogy az állami feladatokat ellátó intézmények szabályozásának fő feltételei is törvényi szintre emelkednek, magyarul megszűnik az a mai gyakorlat, hogy valamilyen feladatot valamilyen intézményre rásózunk, anélkül, hogy a pénzellátást biztosítanánk vagy a feladat szakmai feltételeit. Hadd idézzek itt hosszabban – és elnézést az idézetért – Magyary Zoltántól, aki a legjobb magyar költségvetési jogász volt a háború előtt és a költségvetésipénzügyi jogról számos könyvet írt. Azt mondja arról, amit én most ilyen bőven mondtam el: "A modern al kotmányos államokban a parlamenti rendszer mellett az állami költségvetés megállapításának jogát a parlamentek gyakorolják. Ezt a jogukat az alkotmány egyik sarktételének, egyik legnagyobb fontosságú jogosítványuknak tekintik, s annak kivívásáért és védelm ére mindig a legnagyobb áldozatokkal harcoltak és féltékenyen vigyáztak. A parlamentek költségvetési jogának elméleti alapja két tételben található. Az egyik az, hogy az általános állami célkitűzés a törvényhozás hatáskörébe tartozna; a költségvetés megáll apítása, amely az általános célok konkrét részletekben való kitűzését és megvalósításuk terjedelmének megállapítását jelenti, szintén a törvényhozás által teljesítendő." Itt megállnék egy percre az idézetben, mert az "állami feladatok" azért sokat vitatott kérdés, amire vissza fogok térni, de íme, ilyen egyszerűen kell ezt felfogni. "A másik az, hogy az állam magángazdasági jövedelmei ma már számottevő szerepet nem játszanak, hanem kiadásaik túlnyomó részét adóztatási hatalma által, az állampolgárok vagyoni erejének igénybevétele útján fedezi. A magántulajdon elvének ez a flagráns megsértése, helyesebben korlátozása azonban az államnak olyan térre való átnyúlását jelenti, amelyben a modern alkotmányok az államhatalom önkorlátozását, az egyén jogkörének sérte tlenségét biztosítják, és ennek következtében e szabály alól való kivételt is csak a törvényhozás állapíthatja meg. A parlamentarizmus lényegét éppen abban látják, hogy maga a nép – képviselői útján – állapítja meg azokat a terheket, amelyeket az állam érd ekében vállalni és viselni hajlandó, és a költségvetési jog tartalma egyrészt a terhek pontos megállapítása, másrészt ugyancsak a parlament által való ellenőrzése annak, hogy az adókból és egyéb közterhekből származó bevételek tényleg a Parlament által meg szavazott célokra fordíttattake." Elnézést a hosszú idézetért, de ugyanezt olvashatják a modern közgazdasági vagy a modern államháztartási elméletben, a Nasbee házaspár híres, több kiadást megért könyvében, csak egy kicsit modernebb nyelvezeten, de a lény eg, az elv nem változott.
