Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
688 Nem is sejthettük akkor, és nem is sejthették akkor a jelenlévők és az akkor élő kortársak, hogy később mit jelentett ez a rövid határszakasz, amikor e határszakasz mögött a v endégszerető Magyarországot a háta mögött tudva lengyel állampolgárok és lengyel hazafiak százezreinek biztonságát és életét mentette meg ez a határszakasz. És a 45 évről el kell azt is mondani, hogy az igen szűkkeblű és rövidlátó sztálini birodalmi eszme – amely katonailag tényként, tényhelyzetbe állította a világot – a párizsi békeszerződésre egy holocausttal, rabszíjra fűzéssel előkészített népszavazással csikarta ki azt a párizsi döntést, amely a tényhelyzetet kénytelen volt elismerni. Ez a tényhelyzet napjainkban tovább nem tartható. Nem tartható sem Európa, sem a világ, sem Magyarország számára. Tekintettel arra, hogy Bukarest – mint a mai reggeli híradásban hallottam – kinyilvánította, hogy rögtön elismeri a Moldáviai Köztársaságot, ahogy az ennek han got ad, ezek az események rá kell döbbentsék a miniszterelnök urat, a Kormányt, a magyar közvéleményt, a pártokat, a pártonkívülieket, nemzet- és államkörnyezetünket, hogy ennek a megoldása tovább nem halogatható. Le kell vonni azt a mélységes konzekvenciá t, amely déli határainkon most már csonttal, vérrel, halállal figyelmeztet, hogy sehová sem vezet az az út, ami a meghunyászkodást és a környezeti körülmények semmibevételét jelenti. Azt ajánlom a tisztelt Kormány, a tisztelt Parlament számára, hogy vonja le a konzekvenciákat, hogy Kárpátalja esetében ne kerüljünk olyan kutyaszorítóba, mint a délvidéki véres, tragikus események következtében, amelynek a tragikus következményei csak sejtődnek, de előre pontosan nem láthatók. Mind a diplomácia, mind a kormány zati munka figyelmébe ajánlom, hogy azt a lehetőséget, amelyet a történelem a környezetünkben végbemenő változások közepette futószalagon hoz Európa, a világ és a magyarság számára, ezt az alkalmat ne szalassza el, mert bűnös lesz az utókor számára. Köszö nöm a napirend előtti felszólalásom lehetőségét, és engedjék meg, hogy miközben ezt megköszöntem, elnézést kérjek azoktól a képviselőtársaimtól, akikkel szemben sorrendiségben kértem, hogy előbbre helyezzenek, de szolgáljon szomorú mentségemre, hogy Csepel re menve kegyeleti bajtársi, sorstársi kötelezettségem van. Kérem a tisztelt Parlamentet, gondolatban, megemlékezésben foglalkozzék azzal, hogy 70 éves korában elhunyt Beck Antal, az 1956os forradalom résztvevője, a csepeli üzemi munkástanács elnöke és a csepeli központi munkástanács elnökségének tagja. Köszönöm, ha kegyelettel megemlékeznek róla. Köszönöm a meghallgatást. (Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. A képernyőn megjelent Antall József neve, közben, amikor megadtam a szót az előző szólóna k. Tessék, miniszterelnök úr. Napirend előtti felszólaló: Antall József miniszterelnök ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor szót kértem, más hangulatban kívántam szólni. Most Dénes János képviselőtá rsamnak azt mondhatom, a magyar Kormány – s megítélésem szerint az Országgyűlés is, beleértve valamennyi szomszédunkkal kapcsolatban folytatott politikáját – politikája mindenkor a magyar nemzeti érdekeket szolgálja, összhangban van, és összhangban kell, h ogy legyen a nemzetközi joggal, s mindent elkövetünk annak érdekében minden esetben, hogy ez a magyar nép és a határokon túli magyarság érdekeivel összhangban álljon. A magyar Kormány továbbra is ezt a felelősségteljes politikát fogja folytatni. Ennyit sze rettem volna ehhez hozzáfűzni, nem hiszem, hogy kell ennél többet, s részletekbe kellene bocsátkoznom ennek indoklásakor. A másik kérdés, amelyről talán ezek után és a határainkon túl lévő és a határaink mentén folyó küzdelmek után nagyon nehéz szólni, s b izonyos értelemben talán disszonanciának hangzik, azonban
