Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
673 FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítást is magában foglaló szociálpolitikai rendszer válaszút elé érkezett. Az elkövetkező időszak egyik legnagyobb kérdése, hogy milyen lesz a munkamegosztás a szo ciális szférában a központi állam, a társadalombiztosítás, a helyi önkormányzatok, a vállalatok, a munkahelyek, a kiépülőben lévő nonprofitszféra és a magánháztartások között. Ehhez egyfelől elengedhetetlenül szükség lenne egyes területek működését szabál yozó törvényekre, mint a társadalombiztosítási törvény, az új nyugdíjtörvény, az egészségbiztosítási törvény, illetve a nonprofitszervezetekről szóló törvény. A most tárgyalt koncepció ezeknek csak az előmunkálatait képezi. Másfelől nagy szükség lenne az egyes szférák működését összehangoló ágazati törvényekre. Nagy biztonsággal kimondható, hogy a szociális szférában, illetve az azzal határos területeken, úgymint az oktatásban, az egészségügyben, a lakásrendszerben, a nyugdíjbiztosításban, sőt bizonyos szo ciális ellátásokban is az eddigieknél nagyobb arányban fognak megjelenni a magánvállalkozások. A szóban forgó törvényeknek tisztázniuk kell a különböző szervezetek közötti átjárás lehetőségét. Ezeknek a törvényeknek az együttese fogja megrajzolni az új szo ciálpolitikai rendszer körvonalait. A társadalombiztosítás reformjának ugyanakkor megvan az a sajátossága, hogy a reformok bevezetésének és az új rendszer működésbe lépésének egyaránt rendkívül nagy az időigénye. Nem csoda tehát, hogy az itt lévő pártok kö zött igen nagy a konszenzusteremtésre törekvő törekvésnek a szándéka, hiszen ebből a rendszerből, amelyet most fogunk meghozni, még talán a következő kormány sem, hanem csak a rá következő kormányok fogják élvezni az áldásos hatásokat. Jómagam, mint annak a generációnak a képviselője, amelyik a társadalombiztosítás reformjának valószínűleg csak igen hosszú távon lesz élvezője vagy éppen az elszenvedője, óvni szeretném a képviselőtársaimat attól, hogy a megelőző kormányok gyakorlatához hasonlóan a generációs adósságteher továbbgörgetésével próbálják megoldani a társadalombiztosítás reformját. A tbreform időigénye még egy dologra is figyelmeztet. A társadalom tagjainak hosszabb távon tudniuk kell kalkulálni azzal, hogy milyen feltételek fogják meghatározni a körülményeiket. Ezért a társadalombiztosítás reformjának csak akkor van értelme, ha egy átfogó reformkoncepció intézkedési csomagként van megfogalmazva és vitára bocsátva. Ellenkező esetben könnyen bekövetkezhet, hogy a koncepcionálisan nem illeszkedő elem ek zagyva halmaza lesz a végeredmény. A csomagtervnek világos időbeni ütemezést is kell tartalmaznia. A Kormány javaslatai – sajnos – több szempontból sem tesznek eleget ennek a követelménynek. Látható a tanácstalanság egy sor fontos kérdésben. A benyújtot t határozati javaslat három alternatívát kínál. Véleményünk szerint mind a három tartalmaz fontos elemeket, de önmagában egyikük sem elfogadható. Ráadásul nehezíti a megítélést, hogy az egyes koncepcióknak másmás kormányhivatal a szerzője, és így nehezen összehasonlíthatóak. Ugyanakkor az is nehezíti az eligazodásunkat, hogy a társadalombiztosításhoz áttételesen kapcsolódó adórendszerreformok ismertté vált javaslatai több ponton is a társadalombiztosítási reformmal ellentétes követelményeket fogalmaztak me g. Véleményünk szerint a társadalombiztosítás reformjának a lényege az őt eddig magába ágyazó gazdasági rendszer nyílt elmozdulása a kollektív racionalitástól az egyéni racionalitás irányába, ami egyértelmű lemondást jelent a bölcsőtől a sírig való állami gondoskodás valójában soha meg nem valósult feltételéről. Az egyéni autonómia a munkajövedelmeknek a GDPn belüli arányának növelését megkövetelő kiterjesztése ugyanakkor nem feltétlenül jelent lemondást a kollektív racionalitás, a társadalmi szolidaritás elvéről, csak az állami gondoskodás helyett annak más formákban való megvalósíthatóságát sugallja.
