Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
665 Most csak egy problémára szeretném felhívni a figyelmet, arra, hogy az egészségügy kapcsán nagyon hangsúlyosan szét kell választani a finanszírozás és a térítés kérdését, te hát egyfelől azt a kérdést, hogy magának az egészségügynek a költségeit ki, milyen alapon, milyen módon finanszírozza, másfelől azt a kérdést, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatásokat ki és milyen körülmények között fizeti ki, hogyan fizeti ki, tudniill ik ez a két kérdés eléggé keveredni szokott. Amikor teljesítményelvű finanszírozásról beszélnek, akkor az egész egészségügy finanszírozását tekintve semmi köze a teljesítményelvűséghez annak, amit így szoktak nevezni. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy tel jesen függetlenül attól, hogy az alapvető koncepcionális kérdésekben milyen döntés fog születni, és milyen módon jön létre az új, megreformált társadalombiztosítási rendszer, a legközelebbi jövőben – ahogy erre már utaltam – elsősorban azokra az intézkedés ekre vagy párhuzamosan mindenképpen azokra az intézkedésekre kell koncentrálni, amelyek a társadalombiztosítás költségeit csökkenteni képesek. Ha itt nem történik előrehaladás, akkor – ahogy utaltam rá – a szolgáltatások színvonalát nem nagyon lehet emelni . Nyilvánvaló, hogy ezekhez a kérdésekhez senki nem nyúl hozzá szívesen, hiszen ezek mind fájdalmas kérdések, annak az embernek a számára, aki az egész aktív életét úgy élte le, hogy 55 éves korában nyugdíjba fog vonulni, annak valóságos pofoncsapásként ha t az, hogy most kiderül, hogy mégsem mehet 55 éves korában nyugdíjba. Ettől függetlenül, azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy ezeket a lépéseket megtegyük, mert egyébként – ahogy utaltam rá – a rendszer össze fog omlani. Az egyik ilyen lépés, amit a lehető le grövidebb időn belül – úgy, ahogy itt szó volt róla – , tehát fokozatosan meg kell tenni, ez a nyugdíjkorhatár emelése, egyelőre úgy, hogy a nők nyugdíjkorhatárát felemeljék a férfi nyugdíjkorhatár szintjére. Ezt azért is hangsúlyozom nagyon erőteljesen, me rt kormányzati részről is, de a Társadalombiztosítási Főigazgatóság részéről is érzékelek egy olyan tendenciát, hogy szeretnék ezeket a kellemetlen intézkedéseket az időben eltolni. Ha azonban ez megtörténik, akkor az összeomlás veszélye fenyeget. Most kif ejezetten a költségcsökkentő intézkedések közé tartozik, de mégis meg kell említeni a másik alapkérdést is, tehát hogy hány év legyen a nyugdíj alapját szolgáló jövedelem beszámításának az alapja, hány év alapján számítsuk ki a nyugdíjat, illetve azt a jöv edelmet, amelyből kiszámoljuk a nyugdíjat. Azt hiszem, ez is egy olyan kérdés, amelynek a megváltoztatását a jelenlegi szabályozáshoz képest minél hamarabb el kell kezdeni. Már csak azért is, mert pillanatnyilag a társadalombiztosítási költségekben való te herviselés nagyon nem egyenletes, és ez az egyenetlenség nem jövedelemarányos módon oszlik el a társadalomban, hanem aszerint, hogy ki mennyire van abban a helyzetben, hogy kivonhassa magát a társadalombiztosítási befizetési kötelezettségei alól. Igen maga s jövedelmű, társadalmi csoportok meg tudják azt tenni, hogy életük nagy részében alig fizetnek be a társdalombiztosítás számára pénzeket, ugyanakkor életük utolsó egykét évében úgy rendezik a dolgokat, hogy magas jövedelemmel és ez alapján számított maga s nyugdíjjal mehessenek nyugdíjba. Ilyen jövedelemcsökkentő tényező lehet – az eddig említetteken kívül – a rokkantnyugdíjrendszer bizonyos mértékű szigorítása. A rokkantnyugdíjrendszert a jövőben valóban arra kell használni, amire szolgál, vagyis arra, hog a ténylegesen, jelentősen rokkant munkaképességűek ellátása aktív korban is biztosítva legyen, és nem tölthet be olyan szociális funkciókat, amelyeket más rendszereknek kell ellátnia és betöltenie. ELNÖK (Szabad György) : Felhívom tisztelt képviselőtárs am figyelmét, hogy több mint 32 perce beszél. HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Igen, azonnal befejezem. Tehát ugyanígy a táppénz és a gyógyszerek költségeinek csökkentéséért is mindent meg kell tennünk, és mindezek a költségcsökkentő tényezők, noha, ahogy utaltam rá, borzasztó fájdalmasak lehetnek a társadalom majdnem minden tagja számára, a megtételük