Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
664 teljesít járulékfizetést, annak az alapnyugdíjat járulékfizetési alapon kellene nyújtani, és csak azok esetében, akik ily módon nem biztosítottak a maguk számára semmi lyen öregkori jövedelmet, kellene ennek az alapnyugdíjnak egy bizonyos részét állampolgári jogon járó minimálnyugdíjként biztosítani, és ezt a részt fedezné, ami a mai állapotok szerint 150 ezer embert jelent. A későbbiekben a munkapiaci változásoknak megf elelően ez a szám valamelyest módosulhat. Tehát azoknak, akik a járulékfizetéssel nem szerezték meg még az alapnyugdíjhoz szükséges jogokat sem, illetve nem teljesítették az ehhez szükséges befizetéseket sem. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy végül is a nyug díjrendszernek háromszintűnek kellene lennie; lenne egy kötelező alapbiztosítás, lenne egy – még mindig kötelező – kiegészítő biztosítás és a harmadik szint lenne az önkéntes biztosítás. A későbbiekben elképzelhető, hogy ebben a háromszintű rendszerben biz onyos átjátszások történnek a második és harmadik szint között, tehát esetleg növekedhetne az önkéntes rész, és csökkenhetne a kötelező rész. Ennek a háromszintű rendszernek nagy előnye lehetne az is, hogy a későbbiekben lehetővé tehetné elkülönült, önálló nyugdíjpénztárak kialakulását azon az alapon, hogy az egyes nagy foglalkozási csoportok számára a nyugdíjakkal kapcsolatos követelmények egészen máshogy vetődnek fel. Tehát a lakosságot foglalkozási csoportok szerint elkülönítve létrehozhatók olyan kockáz ati feltételek, létrehozhatók olyan nyugdíjrendszerek, amelyek az adott foglalkozási csoport követelményeinek tökéletesen megfelelnek, ugyanakkor egy más csoport esetében nem alkalmazhatók. Hogy csak egyetlen dologra utaljak, példának okáért a korkedvezmény intézménye, mint olyan, nyilvánvalóan bizonyos foglalkozási ágakban nagyobb erővel és nagyobb nyomatékkal vetődik fel, mint másokban, ennélfogva ilyen alapon sokkal jobban kezelhető. Az ig az, hogy ennek a koncepciónak – tehát, hogy távlatilag foglalkozási ágak szerint elkülönülő nyugdíjpénztárak jöjjenek létre – van egy ilyen komoly veszélye is, ez pedig az, hogy amit csúnya idegen szóval úgy szokás megfogalmazni, hogy egy szegregált biztos ítási piac jön létre, vagyis nagyon nagy különbségek alakulnak ki például foglalkozási csoportok szerint a nyugdíjak mértékét, jellegét, nagyságát illetően. Ha ez a folyamat megindul, akkor elég nehezen akadályozható meg, hogy egyes foglalkozási alcsoporto k leváljanak a nagyobb foglalkozási csoporton belül, és azok a maguk számára – mivel nagyobb érdekérvényesítő képességgel és lehetőséggel rendelkeznek – kedvezőbb feltételekkel olyan nyugdíjakat hozzanak létre, amelyek kiugróan magasak a nyugdíjak átlagáho z képest. Egy ilyen rendszerben – amelyet elképzelünk – a jövedelemnek egy bizonyos százaléka képezné a kötelező biztosítás alapját mint befizetett járulék. Az igaz, hogy ebben az esetben – mint ahogy korábban már utaltam rá – a magasabb jövedelműek dotálj ák bizonyos mértékig az alacsonyabb jövedelműek nyugdíját, de ezzel szemben a magasabb jövedelműek kompenzációhoz is jutnak. Egyrészt a kötelező biztosításon belül is magasabb lesz a nyugdíjuk, mint az alacsonyabb jövedelműeké, másrészt pedig lehetőségük v an az önkéntes biztosításra is, erről pedig általánosan bebizonyosodott, hogy a magasabb jövedelműek lényegesen nagyobb arányban aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket, mint az alacsonyabb jövedelműek. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos megjegyzéseim után tulajdonképpen az egészségügyi rendszerről is kellene néhány megjegyzést tennem, de azt gondolom, hogy ebben a kérdésben a benyújtott koncepció olyan mértékig elnagyolt, hogy itt a részletkérdésekbe nincs értelme belemenni. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan a lapkérdések, amelyeket el kell dönteni. Az igaz, hogy minden egyes problémáról, ami az egészségügy kapcsán felvetődhet, születtek olyan résztanulmányok, amelyek azt az egy kérdést vagy több kérdést, melyet tárgyalnak, nagyon alaposan körüljárják, de ezekne k a résztanulmányoknak az eredményei magába a koncepcióba nem igazán épültek bele.
