Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ):
67 kapacitások lesznek – üres kormányzati kapacitások – lesznek, tehát lesznek olyan törvények a jövőben is, én azt hiszem, amelyeket saját erőnkből kell előkészíteni, saját szakértői hálózatra támaszkodva. És az is nyilvánvaló, hogy a fontossági sorrendje a Kormánynak és a Parlamentnek és a parlamenti pártoknak bizonyos szempontból eltérő, és az állami számvevőszéki törvény – azt hiszem – tipikusan ilyennek tekinthető. Úgy gondolom, abban is igaza volt Tölg yessy Péternek, hogy a kétharmados törvények esetében ez mindenképpen kívánatos, követendő gyakorlat lenne, hiszen itt mindenképpen konszenzusra kell jutni a parlamenti pártoknak. Jó lenne, hogyha legalább a kétharmados törvényeknél ez egy kívánatos gyakor lattá válna. De én azt gondolom, hogy nemcsak erre kellene törekedni, hanem olyan kérdésekben is hatpárti konszenzust kellene kialakítani, amelyek az ország működését hosszú távon befolyásolják – és például a gazdasági intézményrendszer kialakítása tipikus an ilyennek tekinthető – , annak ellenére, hogy ezeknek az elfogadása 50%os többséget igényel csak a Parlamentben. Mi is volt a célja az ad hoc bizottság felállításának, illetőleg az elvégzett munkának? Az egyik, ugye, az Állami Számvevőszékről szóló törvé ny és az Alkotmány rendelkezései, a két törvény közötti ellentmondásnak a kiküszöbölése. A másik egy világos vezetési hierarchia az Állami Számvevőszéken belül, mert ez kiderült többször is az elmúlt másfél éves működése során is az Állami Számvevőszéknek, hogy ez bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Az Állami Számvevőszék tevékenységének normatívákhoz kötése és ezzel kapcsolatban a parlamenti és a kormányzati rögtönzéseknek és a külső befolyásolásnak a kiküszöbölése. Ezenkívül, vagy ezt talán összegezve lehetne azt mondani, hogy cél volt az is, egy olyan lehetőség biztosítása, hogy ez a szervezet kivívja magának azt a tekintélyt, ami az Állami Számvevőszék társadalmi megbecsüléséhez elengedhetetlen. És ennek eszközei: én úgy gondolom, az egyik a függetle nség, amit a törvényjavaslat tartalmaz, a másik a számvevők anyagi megbecsülése, itt ezt a bizonyos 20%os, 25%os pluszt Tölgyessy Péter is említette, és az Állami Számvevőszéknek a relatív mozgásszabadsága. Ezzel együtt én azt hiszem, ne legyenek illúzió ink, mert egy mindössze másfél esztendős múltra visszatekintő intézmény működése a korábbinál jobb vagy legalábbis jobbnak ígérkező törvénytől nem válik egy csapásra tökéletesebbé. Belső szervezeti változtatások, személyi mozgások és fluktuáció lesznek a n emkívánatos, ámde valószínűleg elkerülhetetlen kísérő jelenségei az új szervezeti identitás kialakításának, vagy ha úgy tetszik, akkor a szervezeti szocializációnak. A törvényjavaslat mindenesetre cáfolat azokra a sajtóban is megjelenő híresztelésekre, hog y a Parlament az Állami Számvevőszék hatáskörének korlátozására, sőt a szervezet megszüntetésére törekszik. Olyannyira nem igaz ez, hogy a tervezet megszünteti az Állami Számvevőszék közvetlen befolyásolási lehetőségét, hiszen a Számvevőszék kizárólag az A lkotmánynak és a törvényeknek lesz alárendelve. Nő az Állami Számvevőszék önállósága, ami persze különösen a még kiforratlan államháztartási rendszer, illetőleg az államháztartásra vonatkozó szabályok miatt némi kockázattal is jár, de az előkészítő bizotts ágban az a vélemény alakult ki, hogy a jogszabályi rendelkezésekkel határozzuk meg az Állami Számvevőszék feladatainak egy részét, a többit pedig bízzuk az Állami Számvevőszék elnökére. Ha hiszünk abban, hogy az elnök komolyan veszi feladatát, a közpénzekk el való gazdálkodás ellenőrzését, és elfogadjuk, hogy a kétharmados szavazati arány, ami az elnök és az alelnök megválasztásához kell, megakadályozza, hogy a személyek kiválasztásánál rövid távú politikai szempontok érvényesüljenek, ha a mindenkori Kormány elfogadja, hogy a szervezet működése nem utolsósorban az ő érdeke is, akkor nem kell félnünk, legalábbis reményeink szerint, az eddiginél nagyobb önállóságtól. Annál is inkább, hiszen a javaslat meghatároz egy sor feladatkört, s ezen belül számos feladato t, amit egyrészt folyamatosan, másrészt ciklikusan, harmadrészt a feladatokhoz kötődően esetenként kell az Állami Számvevőszéknek elvégezni.
