Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
647 Jugoszláviával való jó kapcsolatunk kí vánságát, de az ország területe és légtere szuverenitásunk részét képezi. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik SzentIványi István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Napirend előtti felszól aló: SzentIványi István (SZDSZ) SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három drámai napot élt át a világ most augusztus második felében. Három napot, amely megrengette a világot. Legalá bb annyira megrengette, mint ama nevezetes 1917es tíz nap, amelynek – szeretnénk remélni – ez a három nap záróakkordja volt. Záróakkordja volt annak a korszaknak, amelyet ama 1917es tíz nap nyitott meg. A Szovjetunió konzervatív, keményvonalas gárdája eg y utolsó elkeseredett kísérletet tett, hogy megállítsa a demokratikus fejlődést a Szovjetunióban. Ez a kísérlet, mint mindannyian megkönnyebbüléssel tapasztalhattuk, teljesen összeomlott. Sok oka volt annak, hogy összeomlott. Összeomlott azért, mert a Szov jetunióban is létrejött a szabad sajtó, mert a Szovjetunióban is létrejöttek a szabadság kis körei, mert megjelent a civil kurázsi, az állampolgári bátorság, megjelent a független szellemiség és a független nyilvánosság. Nem kis szerepet játszott mindebben az a tény, hogy a köztársaságoknak és leginkább a legnagyobb és legbefolyásosabb köztársaságnak, az Orosz Köztársaságnak legitim, szabadon választott vezetése volt. Ez a szabadon választott legitim vezetés, élén Borisz Jelcin elnök úrral, most bizonyított a be igazán, hogy méltó arra a bizalomra, arra a nagy többségű bizalomra, amivel a köztársasági elnöki tisztre megválasztották. Ma egyedülálló történelmi esély van a Szovjetunióban a demokratizálódásra. Mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy forradalmi e semények zajlanak le. Más országokban évek hosszú sorára húzódott szét az a feladat, amit most napok alatt teljesíthet reményeink szerint az új demokratikus orosz vezetés. Ehhez a munkához szeretnénk a magunk részéről – gondolom a Parlament nevében is – na gyon sok sikert kívánni. Hölgyeim és Uraim! Azzal a tiszteletteljes javaslattal fordulunk önökhöz, hogy fontolja meg a Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy levélben fordul az Orosz Köztársaság parlamentjéhez, s a levélben kifejezi együttérzését és támoga tását, nagyrabecsülését, őszinte nagyrabecsülését az orosz parlamenti képviselőknek, az Orosz Köztársaság demokratikus választott vezetőinek. Ebben a levélben szükséges leszögezni, hogy a magyar nép sohasem az orosz népet tekintette az ellenségének, soha n em azt tekintette elnyomójának, hanem a szovjet rendszert, a szovjet birodalmat. Ebben a levélben szükséges kifejezni azt, hogy Magyarország a maga szerény eszközeivel képes és hajlandó megadni azt az erkölcsi és politikai támogatást a jogállamiság kiépíté séhez, a piacgazdaság megteremtésén tapasztalataink átadását mindahhoz, hogy demokratikus állam jöjjön létre a Szovjetunióban. Világossá kell tennünk, hogy a posztkommunista demokratizálódó Orosz Köztársaság, Oroszország immáron partnere lehet Magyarország nak. Igazi egyenjogú barátság jöhet létre a két ország között. Szükséges továbbá leszögezni azt is – nagyon örvendenék, ha a magyar Parlament ehhez hozzájárulását adná – , hogy mi magyar demokraták, akik itt ülünk ebben a teremben, valamennyiünknek tudnunk kell, hogy szabadságunkat és kivívott függetlenségünket csak részben köszönhetjük önmagunk erőfeszítéseinek. Talán nem lehetett volna ilyen gyorsan és könnyen sikeres az a vállalkozás, amelynek eredményeképpen a Szovjetunióban, s azon belül is elsősorban a z Orosz Köztársaságban nem lettek volna demokratikus erők, nem lettek volna nemzeti mozgalmak, nem indult volna meg egy változás és fejlődés. Éppen ezért szükséges, hogy ezúton is köszönetet mondjunk azoknak, akik ezeket a demokratikus erőket vezetik, akik a demokrácia értékének és
