Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független): - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP):
48 megoldása a kormánykoalíció dolga, és azt mondják, hogy az ellenzéknek ebből nem kell semmiféle szerepet vállalnia. Én azt hiszem, amikor mi a vála sztási hadjáratot az igen tisztelt ellenzékkel közösen megvívtuk az állampárt lebonthatósága érdekében, akkor valamennyien egyetértettünk abban a kérdésben, hogy olyan országot kívánunk építeni, amely az Európa Házba való bejutást teszi lehetővé. Ez pedig a tulajdonjog rendezése nélkül elképzelhetetlen. Ezért én azt hiszem, valamennyiünknek, kormánykoalíciónak és ellenzéknek egyformán kötelessége, hogy keressük a legjobb megoldást, mert hiszen a tulajdonjog rendezése nélkül valóságos rendszerváltás nincsen. Ami viszont a tulajdonjog rendezésének kérdését illeti, legyen szabad rámutatnom arra: számomra ott van a választóvonal, hogy ez a rendezés az állampárt kedvezményezettjeinek fogjae a tulajdonjogot visszajuttatni, tehát a kifosztóknak, vagy a kifosztotta knak. Mert szerintem akkor beszélhetünk rendszerváltásról, hogyha a szocializmus évtizedei alatt kifosztottak fogják visszakapni a vagyonukat, és nem a kifosztóknak fogunk valamiféle jogi lehetőséget adni arra, hogy a vagyonukat tovább gyarapíthassák. Telj esen világosan látni kell azt, hogy a licitálásos módszer, az árveréses módszer az idegen a magyar ember lélektanától, a magyar paraszt teljességgel alkalmatlan arra, hogy a saját tulajdonáért bárkivel meg lehessen versenyeztetni, hiszen a magyar parasztok jelentős részben kis falvakban, tanyákon eldugva élik az életüket, az életnek olyan rejtelmeiben, mint az árverés, nyilvánvalóan nem rendelkezhetnek olyan jártassággal, mint az állampárt évtizedeiben igen jelentős gyakorlatot szerző személyek. (Zaj.) Enne k következtében, és azért is, mert én tartok attól, hiába mondja ki ez a módosított javaslat azt, hogy a kárpótlási jeggyel való versenyzés az egy személyhez kötött tevékenység, de én azt hiszem, nem rémképet festek fel akkor, hogyha arra hivatkozom, hogy sajnálatos módon várható lesz az, hogy tömegesen fogják megszerezni ezeket a jegyeket olyanok, akik megfelelő anyagi javakkal rendelkeznek, ennek következtében éppen a parasztság és a földjét megművelő vállalkozók fognak hátrányos helyzetbe kerülni, mert n em rendelkeznek kellő anyagi javakkal, nem rendelkeznek jártassággal, tehát egy igazán előnytelen helyzet fog kialakulni, de itt az előnytelen helyzet a földjüket megművelőket fogja sújtani. Tehát magyarán mondva ez az egész törvény tulajdonképpen az állam pártot és annak kiszolgálóit fogja erősíteni a kifosztottakkal szemben. Most beszélhetnék arról, hogy eleve bizarr ötletnek tartom azt, hogy megversenyeztetni valakit a saját tulajdonáért. Beszélhetnék arról, hogy vajon hányadrészét fogja tudni visszaszere zni a földjének, hogyha ennek a módosító javaslatnak a 22. szakasza azt mondja hogy a kikiáltási ár 3000 forint/aranykorona lesz, és ha ezen a kikiáltási áron vagy afelett nincs ajánlat, csak akkor lehet lemenni, és ha 1000 forint/aranykorona lesz a változ atlan kiindulópont, de a kikiáltási ár 3000 forint, vagy afölött, akkor vajon hányadrészéhez fog tudni hozzájutni a károsult, a kifosztott saját tulajdonának. Vagy tovább vethetném fel az egyéb felmerülő kérdéseket, hogy vajon mi lesz akkor, hogyha igénybe veszi az állami támogatást, de történetesen elhalálozik utána, akkor vajon hogy fog alakulni az állami támogatás kérdése. Tehát azt kell, hogy mondjam, a mi számunkra, legalábbis személy szerint az én számomra, és mindazok számára, akikkel én beszéltem er ről a megoldásról, elfogadhatatlan ez az árveréses, ez a licitálásos megoldás, mert ismétlem, ez nem a kifosztottak érdekében álló törvény. Legyen szabad végül még arra utalnom, hogy hallottam itt különböző kritikai megjegyzéseket a Független Kisgazdapárt VI. hó 29ei nagyválasztmányával kapcsolaban. Én úgy gondolom, hogy semmi megdöbbennivaló nincs azon, hogyha van egy olyan párt ebben a Parlamentben, amely a választóinak véleményét ki akarja kérni egy olyan sorsdöntő kérdésben, mint a kárpótlás ügye. Én a zt hiszem, valamennyi pártnak ezt az utat kellene követnie. (Dr. Hack Péter: Már megtettük.) És
