Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - BERECZKI VILMOS (FKgP):
33 Nem feledtetheti velünk semmilyen kisajátítási és újabb hamisítási szándék, hogy nagyobb igaza sose volt népnek, hitványabb "nérók" még sehol sem éltek. Összefoglalva az elmondottakat: az a meglátásom, hogy a forradalom mártír miniszterelnökével való szemb esülést sem a koalíció, sem a miniszterelnök nem vállalta. Márpedig a forradalomról a vértanúságot leválasztani nem lehet, mert itt, ezen a ponton bukott meg véglegesen a keleteurópai diktatúrák biztonságérzete. A koncepciós perek urai ugyanis szembe talá lták magukat a nemzet talpkövével, a tiszta erkölccsel! Nevezettek tüntető távolléte és a mindezekből levonható következtetések késztettek arra, hogy kijelentsem: én ezzel a politikával további közösséget nem vállalok, és felkérem az Elnök Urat, hogy a füg getlenek között egy helyet számomra biztosítani szíveskedjék. (Nagy éljenzés és taps.) Köszönöm. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. (Zaj.) Megkérem a Házat, hogy őrizze meg nyugalmát. (További zaj.) Maczó Ágnes képviselőnő kérésének – hogy a független képvis elők között helyet kapjon – eleget fogunk tenni. (Taps.) Mindenesetre a tények tisztázása kedvéért hangsúlyozni szeretném a Ház és közvetve országvilág előtt, hogy Nagy Imréék kivégzésének évfordulóján a Magyar Országgyűlés és megbízása folytán annak elnö ke lerótta kegyeletét a rákoskeresztúri temetőben. Kormányunk pedig a miniszterelnök külföldi távolléte folytán Boross Péter belügyminiszter úr által tette ugyanezt. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget Bereczki Vilmos. Nap irend előtti felszólaló: Bereczki Vilmos (FKgP) BERECZKI VILMOS (FKgP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban – részint saját szándékomból is – a sajtóban óriási méretű támadás indult ellenem. El kell mondanom itt a Ház nyilvánossága előtt, hogy ezt a támadást tudatosan provokáltam, és tudatosan vállaltam. Azt is ki kell jelentenem, hogy semmi közöm soha nem volt a III/IIIas ügyosztályhoz. Ez országgyűlési képviselői kötelességem és emberi kötelességem is. Mivel igazolhatja az ember magát manapság, am ikor minden olyan zavaros? Úgy gondoltam, hogy a tisztelt Ház figyelmét pár percre kérem, hogy átvilágíthassam magamat, utána elmondom, hogy miért. 1956ban Mezőtúron 15 évesen a város ifjúsági nemzetőrparancsnokhelyettese voltam. Ma is ismernek, cikk jel ent meg a múlt héten erről. Egy ügynöknek kezdeményezni nem volt szabad, ezt tudjuk; egyéves nemzetbiztonsági bizottsági titkári munkámból ennyit megtanultam, és semmi olyat nem tehetett, ami kárt okozott a fennálló pártállamnak. 1987ben az erdélyi tüntet és ötletadója voltam és az erdélyi világfelhívás fogalmazója. Létrehoztam az Erdélyt Védő Független Magyarországi Bizottságot azért, mert volt egy olyan célom, hogy a kétféle ellenzék irányzata – amelyik kezdett szétcsúszni – ebben az ügyben közösen tudjon fellépni. Itt vannak a tanúk a teremben. Ezután a független szakszervezetek első aláírója voltam, ez sem használt túlzottan a pártállamnak. Szegény Horváth Mihállyal ketten szerveztük meg többekkel együtt – Dragon Pállal – azt, hogy a Rakpartklubban egy álcímszó alatt ez a szakszervezet létrejöhetett. Ezután cseh és szlovák nyelvű szamizdatokat hordtunk át a határon, soha egy lebukás nem volt, ülnek itt a teremben olyanok, akikkel együtt csináltuk. Ezek a szamizdatok mindig eljutottak azokra a címekre Pr ágába, ahova ezeknek el kellett menni. Azok a CSEMADOKosok, ahová átvittük, most látják ezt az adást. Ezután minden tiltakozási akcióban részt vettem. Pesthidegkúton, amikor a város sűrűjében akartak egy veszélyes hulladéklerakót csinálni, tüntetést szerv eztünk 1986ban egy képviselőtársammal. Tagja voltam a Russaibizottságnak, és kezdeményezője, amikor Russai Lászlót elmeosztályra vitték, mert október 23át egyedül megünnepelte.
