Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
261 érezhető a társadalmi zavarokban. Most mégis ugyanezt a hibát akarják elkövetni azzal, hogy az egyház által visszaigényelt ingatlanok közé korlátozás nélkül felveszik azokat a kulturális célú intézményeket, amelyek a mai napig is a nehéz viszonyok köz ött is élnek és fejlődnek. Igazán nem kell bemutatni, hogy a kulturális intézmények milyen nehéz körülmények között próbálják szolgálni a közösségeiket. Azokról a közösségekről, értékteremtő közösségekről van szó, amelyek képesek közreműködni a társadalom nehéz zavarainak megoldásában. Ha a törvényben ez a kimondott automatizmus érvényesül, s az egyházak minden megszorítás nélkül vehetik át az intézményeket, kulturális ingatlanokat, akkor fennáll annak a veszélye, hogy tönkreteszik azokat a létező közössége ket, amelyeket – gondolom – senki nem akar megszüntetni; hiába működött ott hasonló közösség, az elmúlt 40 évben új közösségek jöttek létre, s ezek a közösségek alkotják ma a népességet. Csépe Béla is említette a lerombolt épületet. Könnyű egy épületet ler ombolni, de nehéz tulajdonképpen felhúzni, ki lehet számítani, hogy mennyi pénz kell ahhoz, mennyi idő kell ahhoz. De azt a tevékenységet, amelyet a közösségek ott megéltek, azt nem lehet mérnöki asztalon, nem lehet hivatalnoki asztalok mögül megtervezni, végrehajtani. A közösség nem egy pillanat teremtménye, hanem hosszú és bonyolult folyamatnak az eredménye. Múltja van és jövőbe vetett reménye. Kérem, ne vegyük el tőlük ezeket a reményeket. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Dr. Orbán Viktor képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetségének frakcióvezetője kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ) ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgy eim és Uraim! Két perc erejéig kértem szót, és erre Salamon képviselőtársam hozzászólása sarkallt. Három megjegyzést szeretnék tenni, ebből az első a legkevésbé fontos – megítélésem szerint. Úgy gondolom, hogy igaza van Salamon képviselőtársamnak akkor, am ikor az állam, egyház szétválasztását úgy értelmezte, ahogyan azt elmondta. Valóban, ennek az állam, egyház szétválasztásának klasszikus esetei vannak, klasszikus mértékegységei, amivel megmérhető, hogy az állam, egyház szét vagyone választva vagy sem. Am it ő elmondott, ebből a szempontból helytálló. Azonban ma Magyarországon az állam, egyház szétválasztásának nem ezek a kulcskérdései, éppen azért, mert már rendezve vannak. A kérdés az, hogy teremthetőe, vane olyan szituáció, vagy teremthetőe olyan hely zet, amikor van garancia arra nézve, hogy az állam nem tud befolyást gyakorolni az egyházak hitéleti tevékenységére, és viszont: vannake garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem gyakorolnak közvetlen bef olyást az államra? Ez a kérdés. Úgy ítélem meg, hogyha innen nézzük az állam, egyház szétválasztásának a problémáját, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarországon ma bizony hiányosságok vannak ebben a tekintetben, és ezeket a hiányosságokat kellene orvosol ni ezzel a törvénnyel. Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja részesíteni évente az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszonyt teremt az állam, egyház viszonylatában. Ha majd lesz olya n ellenérv az elmondottakkal kapcsolatban, amely nyugateurópai példákra hivatkozik, akkor majd kifejtem, hogy szerintem azok miért nem alkalmasak arra, hogy azokat itt használjuk. Tehát megítélésem szerint ez az egyik ok, amiért az állam, egyház szétválas ztásának kérdése nem rendezett ebben a pillanatban. A másik a magyar átmenet sajátos helyzetéből fakad. Ma nagyon nehéz bárkinek is azt gondolnia, hogy az államnak semmifajta befolyási lehetősége sincs az egyházak működésére. De nem akarom azt állítani, ho gy él ezzel a lehetőséggel. De amikor állami levéltárakban őrzik azokat a
