Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
257 (Tóth Albert közbeszólása: Ez az!) … és az utóbbi tekintetében szeretnék akkor egy nagyon rövid tájékoztatást tartani, mit értünk állam és egyház szétválasztásán. Értjük először is azt… (Közbeszólások a bal oldalról: Ne részletezd!) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Engedelmével, képviselő úr, tájékoztatom a Házat, hogy a házbizottsági ülésen az ellenzéki pártok frakcióvezetői bejelentették, hogy egyegy képviselőjük kíván felszólalni, és va lóban némileg a Házszabálytól eltérően – annak érdekében, hogy ne kelljen sok felszólalást meghallgatni – összefoglaló felszólalással reagálnak a törvénytervezet rendelkezéseire. És ha ezt meghallgattuk az ellenzékieknél, hallgassuk meg a kormánypártiaknál is. (Taps a jobb oldalon. Tóth Albert: Úgy van!) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tehát, kérem szépen, mit jelent az állam és az egyház szétválasztása? 1. Jelenti azt, hogy egy országban nincs államvallás. 2. Jelenti azt, hogy egy országban nincs privilegizált vallás. 3. Jelenti azt, hogy egyházi tisztség automatikusan, közjogi rendezés folytán nem kapcsolódhat össze állami tisztséggel. Mondok magyar történeti példákat. Például a középkorban a mindenkori esztergomi érsek, prímás, egyben Esztergom vármegye főispá nja volt. Ennek a helyzetnek a megszüntetése képezi például egyik elemét az állam és az egyház szétválasztásának. Vagy ugyanígy, ez az esztergomi érsekprímás kancellár is volt egy időszakban, hivatalból – ennek a helyzetnek a megszüntetése képezi az állam és az egyház szétválasztásának másik elemét. Az állam és az egyház szétválasztásának véghezvitele a XIX. század végéig – ha nem tévedek, Wekerle Sándor miniszterelnök kormányzása alatt – történt meg, amikor bevezetést nyert a polgári anyakönyvezés, vagyis nem az egyházak intézték a személyek születésének és halálozásának nyilvántartását közhitelűen, hanem átvette az állam, vagyis az anyakönyvezés feladata állami feladattá vált, és ettől függetlenül egyházi ügy maradt, hogy maradt egyházi anyakönyvezés is. Az állam és az egyház szétválasztásához tartozott, hogy polgári házasság lett a házasság jogi értelemben vett intézménye, függetlenül attól, hogy az egyes egyházak miként értelmezik a házassági kötelék létrejöttét. Az állam és az egyház szétválasztásának k érdéséhez tartozott, hogy nem az egyház döntött a válás kérdésében, illetőleg, hogy az ország félretette a katolikus egyháznak azt az elvárását, hogy a házasság felbonthatatlan, és törvényileg biztosította a polgári válás intézményét. Kérem, hogy használju k helyesen a fogalmakat… (Tóth Albert: Helyes!) …, és ha az állam és az egyház szétválasztásáról beszélünk, akkor arról beszéljünk, ami valóban azt jelenti, és ne egészen másról. Ilyen értelemben ki kell jelentenem, hogy az állam az egyháztól most is szét van választva. (Taps a jobb oldalról. Közbeszólások: Úgy van!) Elhangzott itt észrevétel, hogy ez a törvénytervezet nem juttat minden egyháznak ingatlant, és ilyen formában nem bánik egyenlően az egyházakkal. Ez igaz, amennyiben a történelem sem bánt egyfo rmán az egyházakkal, mert voltak egyházak, amelyek léteztek már az ötvenes évek elején, illetőleg a negyvenes évek végén. Ezek az egyházak voltak abban a helyzetben, hogy a történelem szeszélye folytán tőlük ingatlant vehettek el. Azok az egyházak, amelyek később – mondjuk, az elmúlt évtizedben – alakultak meg, abban az örvendetes sorsban részesültek, hogy tőlük semmit nem tudtak – hála a Jóistennek – elvenni. Ennek nagyon örülünk. Az a törvény, amely a volt egyházi ingatlanok tulajdonának rendezéséről szól , nyilvánvalóan az ingatlanok visszajuttatása kapcsán azokat az egyházakat hozza – értelemszerűen, természetesen, logikai körülményeknél fogva – előnyös helyzetbe, amelyek korábban egyházi ingatlanokkal rendelkeztek. Horváth József képviselőtársam nagyon h elyesen mutatott rá, hogy ugyanakkor azoknak az egyházaknak is biztosítani kell a működőképességet, melyek újonnan alakultak, és meg kell adni nekik azt az esélyegyenlőséget, hogy ahhoz mérten, ahogyan igény mutatkozik abban a vallásban a
