Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
254 A másik lényeges eltérés az az, hogy mi ezzel a javaslattal esélyegyenlőséget kívánunk biztosítani minden felekezetnek és egyháznak, azaz azokat az egyházakat is ingatlanhoz juttatná ez a javaslat, amelyek 1948ban nem rendelkeztek ilyen típusú ingatlannal. Ez – azt hiszem – fontos biztosítéka lehet az egyházak és felekezetek esélyegyenlőségének. 2. Az 1. §hoz fűződő 2. pontunkban azt javasoljuk, hogy a nagy hí rű, történelmi múltú, oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket kapják vissza az egyházak. Ebben a tekintetben mi elfogadhatónak tartjuk, de csak ezen a szinten, a reprivatizációs törekvést, és pusztán egy feltételhez kötnénk javaslatun kban ezt az átadást, nevezetesen ahhoz, hogy az egyházak ezekben az átvett intézményekben változatlanul biztosítsák a közszolgálati funkciókat, azaz ha alapellátást célzó intézményt vesznek át például, akkor változatlanul biztosítsák az alapellátást, vagy biztosítsák a helyi, illetve regionális igények kielégítését, amennyiben ezek az intézmények eddig ezt végezték el. 3. Harmadik javaslatunk az egyik lényegesen újszerű pontja a módosításnak. Ebben azt javasoljuk, hogy az elkövetkező tíz évre a szociális, o ktatási, kulturális, egészségügyi élet területén a további ingatlanigények kielégítése céljából hozzon létre a Kormány egy forgalomképes állami ingatlanokból és pénzeszközökből álló egyházi vagyonalapot, amelyből a növekvő szükségleteknek megfelelően az eg yházak egyrészt közvetlenül igényelhetnének ingatlant, másrészt ezeknek az ingatlanoknak a privatizációja következtében pénzeszközöket igényelhetnének ingatlanok vásárlására, illetve építésére. Négy lényeges érvet szeretnék felsorolni a javaslatunk mellett . Egyrészt itt ismét biztosítanánk az egyházak és felekezetek esélyegyenlőségét, hiszen minden egyház és minden felekezet igényelhetne ebből a vagyonalapból, természetesen a végső döntéskor mindig figyelembe veendő a tényleges súlya, nagysága, társadalmi e lfogadottsága és támogatottsága az illető egyházaknak. Másrészt szeretném érvként felhozni azt, hogy ez az egyházi vagyonalap bizonyos vonatkozásban az egyházak érdekeinek is jobban megfelel, mert lehetővé teszi, hogy ott is javuljon a működőképessége, ott is ingatlanhoz jusson, ahol 1948. január 1jén nem volt semmiféle ingatlanja. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy azóta jelentősen fejlődtek a települések, olyan lakótelepek, olyan városok nőttek ki az országban, ahol – ugyancsak a mi megítélésünk s zerint – ezekkel az ingatlanokkal az egyházak jelenlétét biztosítani lehet és biztosítani kell. Negyedik érvként szeretném elmondani, hogy ez az egyházi vagyonalap lehetővé teszi, hogy folyamatosan igazodjunk az alakuló – várhatóan növekvő – társadalmi igé nyekhez és szükségletekhez, azaz az egyházak erejükhöz mérten bővíthessék az ingatlanlehetőségeiket a szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi területen. Végül hadd emeljem ki, hogy javaslatunk szerint az egyházi vagyonalap felett egy olyan kuratór ium rendelkezne, amely csak az egyházi képviselőkből áll. Ily módon ez a javaslat biztosítaná a társadalom számára azt, hogy az egyházak valóságos autonómiával rendelkezzenek, s hogy az állami paternalizmusnak a jelei se mutatkozhassanak az egyházak ingatl anhoz juttatása során. 4. A negyedik lényeges pontja módosító javaslatunknak az az, hogy az előbb említett mindhárom esetben parlamenti döntést javasolunk az ingatlanhoz juttatás során. Akár a hitélet szervezéséhez és működéséhez szükséges ingatlanok, akár a történelmi múltú ingatlanok, akár az egyházi vagyonalap esetében azt javasoljuk, hogy az egyházak igénye alapján, a Kormány által elkészített javaslat alapján a Parlament döntsön. Ebben a döntésben a Kormány nemcsak az átadásra kerülő ingatlanok jegyzék ét mutatná be a Parlamentnek, hanem egyrészt az érintett önkormányzatok véleményét is, harmadrészt az ingatlanokban jelenleg működő intézmények elhelyezésére vonatkozó megoldási javaslatokat, és végül negyedszer mindezek átadásának pénzügyi feltételrendsze rét. Ezt a javaslatunkat egy döntő érv motíválta, mégpedig az, hogy kontrollálható legyen az a költségvetési teher, amelyet az ingatlanok átadása jelentene. Ez a javaslat arra adna garanciát, hogy az ország, a társadalom és a költségvetés mindenkori teherb író képességének megfelelő mértékű vagyonátadás történjen az egyházak számára.
