Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
251 Mi készítettünk egy hozzávetőlegesen, és csak egyetlenegy tulajdoni körre kiterjedő számítás t. Az egyházaknak 4500 iskolája volt. Ezeket az iskolákat, ha 20 millió forinttal vesszük figyelembe – és azt hiszem, ekkor nagyon alulbecsültem az iskoláknak az értékét – , ez 90 milliárd forint. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen lehet mosolyogni, össze kell adni, szorozni kell, és pont ez az összeg fog kijönni. Álláspontunk szerint a mai, jelenlegi gazdasági válságban a kormánypárti képviselőknek tudomásul kéne venni, hogy az ország jelenlegi helyzetében nem lehet úgy tenni, mint hogyha az állam dúsgazdag le nne. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A törvénymódosító javaslatcsomagunk egyik alapelve az volt, hogy az önkormányzatok szabadon állapodhassanak meg az egyházakkal abban, hogy az adott településen milyen ingatlankör kerül átadásra, illetve ar ra, hogy ez az átadás milyen módon megy végbe: használatba, tulajdonba adják át az egyházaknak. Ezt a Kormány egyértelműen nem támogatta, egyértelműen ismét bizonyságot tett arról, hogy a Kormány nem igazán szívleli az önkormányzatokat, alapvető sanda gyan úval tekint rájuk, s nem bízik abban, hogy a helyi társadalmak képesek megoldani saját problémáikat. Ehelyett az Alkotmánybíróság döntése után egy kényszermegállapodást vitt ebbe a rendszerbe egy kisajátítási eljárás során. Véleményünk szerint ez egyszerűe n irracionális, és az önkormányzatokat ellenérdekeltté teszi bármilyen megállapodásban. Mert ha pontosan belegondolunk: miről van szó? Egy dunántúli várost és egy tiszántúli várost ha összehasonlítunk, az amelyik megállapodik az egyházakkal, és átad ingatl ant, az elesik attól, hogy a központi költségvetéstől ebből pénzt kapjon. Gyakorlatilag így az egyik város támogatja a másik várost, mert ha az nem állapodik meg, akkor a kisajátítási eljárás során belép a központi költségvetés, és az alapvetően – szerintü nk – az önkormányzatokat, sajnos, ellenérdekeltté teszi a megállapodásban, mert itt komoly pénzekről esik szó. Tehát egyrészt nemcsak arról van szó, hogy a kormánypárti képviselők érzéketlenek voltak az ellenzéki javaslatokkal szemben, hanem arról, hogy eb ből következően teljesen irracionális megoldásokat építettek be a törvénybe. Persze, ha jobban belegondolunk, ennek megvan az a sajátos oka, hogy a Kormány szereti azt a szerepet eljátszani, hogy ő adja át az ingatlanokat, nem az önkormányzatok fogják az e gyházakat működőképes helyzetbe hozni, hanem a Kormány. Ebből kifolyólag természetesen a Kormány bizonyos politikai célokat remél megvalósulni ettől a törvénytől. Alapvető gond, hogy az egyházakat teljesen irreális helyzetbe hozza, az egyházak érdekeire ni ncs tekintettel. Részben azáltal, hogy a tulajdoncsöpögtetés, illetve a költségvetéshez való láncolása az egyházakat kiszolgáltatott helyzetbe hozza. A működőképességük eléréséhez az egyházaknak meg jelenleg – mivel a működőképességet szolgáló egyéb forrá sok és egyéb finanszírozási módok számukra ismeretlenek – azt az utat jelöli ki, hogy lehetőleg minél több ingatlant kérjenek vissza, mert mivel nem ismeretes számukra az egyéb finanszírozási mód, így csak az az út áll előttük, hogy az így visszatért ingat lanokat vagy eladják, illetve vagy még nagyobb költségvetési támogatásért fognak kopogni a kormányzatnál a költségvetés idején. Alapvetően aggályos, hogy az egyházakat becsatlakoztatja a költségvetés vitájába, ahol nagyon komoly politikai viták, nagyon kom oly társadalmi érdekcsoportok fognak megjelenni, nagyon komoly lobbyk fognak harcolni azért a minimális szabad forrásért, amivel ma Magyarország rendelkezik. Megdöbbentő volt, hogy a költségvetési bizottságon kormánypárti képviselők nem ismerték azt a korm ányzati előterjesztést, amit részükre ugyanúgy kiosztottak, mint az ellenzéki pártok részére, viszont a Kormány előzetes számításai szerint a következő évre 94,1 milliárd forintos költségvetési hiánnyal számolnak úgy, hogy ez nem tartalmazza a BősNagymaro ssal kapcsolatos újjáépítési munkálatokat, ebben nincs számítás a világkiállításról, a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos pótlólagos
