Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 26. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 4. napja - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ):
165 teljesíteni 60 napon belül, abban az esetben akár rabszolgának is el lehetett adni. Lényegében ez az egyértelműen hitelezői védelem egészen a XIX. század végéig fennmaradt, és a XX. század jogfejlődése során és ezen belül is inkább a XX. század második felében alakult ki az a szemlélet, hogy egyre inkább elkezdte a jogi szabályozás figyelembe venni az adós érdekeit, és az egyértelmű hitelezői védelemről áttért arra, hogy figyelembe vette az adósnak is az érdekeit. Ennek következtében lényegében a csődelj árás két szakaszra oszlott. Egyrészt egy reorganizációs szakaszra, amikor még a vállalatot – a fizetésképtelenség állapotába vagy a fizetésképtelenségközeli állapotba került vállalatot – megpróbálták különböző módszerekkel talpraállítani, és amennyiben ez nem sikerült, akkor lép be az eljárás második szakasza, a tényleges csőd, a jelenlegi törvényjavaslat szerint a fölszámolási eljárás. Ennek a törvénynek szerintünk alapvető hibája, hogy habár figyelembe veszi ezt az európai jogfejlődést, és tényleg beépít egy reorganizációs szakaszt, kicsit átesett a ló túloldalára, és a hitelezői védelmet számtalan ponton lazítja, illetve indokolatlan mértékben háttérbe szorítja. A mai gazdasági körülmények között, amikor az egyes vállalatok, vállalkozások olyan hatalmas tőkét is képesek összpontosítani, mint akár Magyarországon, akár az európai viszonylatokban ez tapasztalható, előáll az a helyzet, hogy a csőd alá vonható tömeg mennyisége – vagyontömeg mennyisége – egyszerűen kevés arra, hogy a hitelezőket bármilyen mérté kben kielégítse. Az esetek túlnyomó többségében NyugatEurópában a csőd alá vonható vagyon a hitelezők hitelállományának 23%ára, jobb esetben 10%ára elegendő. Ezt NyugatEurópában a következő módszerekkel próbáljá k orvosolni, amit a jelen törvény megkerül, mert ténylegesen egy nagyon fájdalmas és egy nagyon nehéz eljárást takar. Az alapkérdés az, hogy mi az, ami a csődeljárás alá vonható. A magyar törvényjavaslat szerint a felszámolási eljárás teljes költsége. A fe lszámolási eljárás alá tartozik a törvényjavaslat szerint a felszámolási eljárás hosszú folyamatában, ami várhatóan két évet minimum ki fog tölteni, az állandó bérfizetés és az állandó egyéb járadékok és járulékok fizetése. A nemzetközi gyakorlatban elterj edt, hogy bérjellegű juttatásokat csak négy hónapig, a csőd bejelentését követő háromnégy hónapig - Németországban három hónapig, Angliában négy hónapig – lehet csak fizetni. Ez egy nagyon lényeges szempont, mert ez az, ami lehetővé teszi, hogy az eljárás elhúzódása miatt a csőd alá vonható vagyon ne olvadjon el, és így a hitelezők bármilyen formában is vagy bármilyen kismértékben, de mégiscsak kielégítést nyerjenek az általuk nyújtott hitelre. Meg kell állapítani, hogy ugyanakkor ezeknek az országoknak a csődjoga ismeri azt, hogy a munkavállalók is valamilyen szerepet kapjanak a csődeljárásban, abból a megfontolásból, hogy egyrészt igazán eredményes csődeljárást, elszámolást, reorganizációs eljárást akkor lehet végrehajtani, ha az ott dolgozó emberek is va lamilyen formában érdekeltté válnak ennek az eljárásnak a sikerében, másrészt, mivel ennyire kemény az őket megillető bér- és járulékfizetés, ezért például Franciaországban arra is lehetőséget adnak, hogy amennyiben a vállalati tanács nem tud megállapodni a hitelezőkkel, illetve a vállalati menedzsementtel egy ilyen csődeljárás során, akkor rendkívüli jogorvoslattal a munkaügyi bírósághoz forduljanak. Tehát ennek a kardinális kérdésnek a kezelésére két oldalról közelítenek a fejlett nyugati csődeljárások. E gyrészt korlátozzák a bérkifizetés lehetőségét, másrészt nagyon komoly jogosítványokat adnak az adott vállalkozásnál, vállalatnál dolgozó munkavállalók részére. Ezt a kérdést a Kormány törvényjavaslata teljes mértékben megkerüli, semmilyen formában nem pró bálja ezt kezelni, így várható, hogy a csőd, illetve felszámolási eljárások elhúzódása következtében a csőd alá vonható vagyon szép lassan el fog fogyni, és gyakorlatilag a hitelezők csak minimális mértékben jutnak hiteleiknek a kielégítéséhez. Következő fontos, és ebben a törvényben hiányzó jogintézmény a csődbiztos jogintézménye. Akkor, amikor egy vállalat csődöt jelent, fizetésképtelenséget jelent az esetek 95%ában, de talán teljes egészében élő intézmények, amelyeknek van rendelése, amelyek dolgoznak, csak vagy
