Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független):
14 múlt heti ülésünkön az egyes képviselőcsoportok felszólalásai hangzottak el. A független képviselők azonban kérték, hogy vezérszónokuk a mai ülésen szólhasson. Ennek nyomán megadom a szót Vargáné Piros Ildikó képviselőtársunknak. Tessék! Felszólaló : Vargáné Piros Ildikó a független képviselők nevében VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2344es számú törvényjavaslat általános vitájában, ami a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szól, a független képviselők nevében hetedikként ismertetem álláspontunkat. Így lehetőségem van arra, hogy a törvényjavaslat véleményezése közben elmondjam, mi az, amiben az előttünk szólókkal egyetértettünk, és mi az, amit másképp látunk. Összességében a törvényjavaslattal kapcsolatban mi is azt tartjuk, hogy európai mércével készült, következetes, jól felépített, jó tárgyalási alap. Beépíti a bevált külföldi megoldásokat, és a kérdéskörnek komplex szabályozást ad. A törvényjavaslat mind az egyes gazdálko dók, mind az egész nemzetgazdaság szempontjából rendkívüli jelentőségű, mivel a követelések behajthatóságához, a sorbanállások megszüntetéséhez, a fizetőképesség fenntartásához, de a már fizetőképtelenné vált cégek gyors felszámolásához is igen fontos érde kek fűződnek. A törvényjavaslat mind az adós, mind a hitelező érdekeit, törvényes jogait, a tervezett eredményes alkalmazásához szükséges fogalmakat pontosan és világosan írja körül, amely körülményeknek ilyen jellegű törvény alkalmazásánál különleges jele ntősége van. Például: valamennyi eljárásban súlyos következmények fűződnek a közzétételhez. A törvényjavaslat minden alkalommal pontosan rögzíti, hogy ki köteles a közzétételre, milyen határidőre és hol kell a közzétételnek megtörténnie, továbbá, mit kell annak tartalmaznia. Előnye még, hogy az eljárás befejezésére határidőket állapít meg. A javaslat pozitívuma az is, hogy e törvényben rendezi a fizetésképtelenséggel és a megszüntetéssel kapcsolatos valamennyi eljárást, így a csődeljárást, a felszámolási el járást és a végelszámolási eljárást. Érthető, hiszen a három eljárás igen szorosan összetartozik, egymásra épül. A csődeljárást, illetve a végelszámolást esetenként a felszámolási eljárás követi. A továbbiakban szeretném kételyeinket elmondani a törvényjav aslat gazdasági hatásait, gyakorlati végrehajthatóságát illetően. Ugyanis ha magát a tervezetet mint olyan koncepciót vizsgáljuk, amely egy jól működő piacgazdaságban kell, hogy a gazdasági szereplők feje fölött pallosként lebegjen a minél hatékonyabb gazd álkodás elérése érdekében – mert ha csődbe jutsz, mi vár rád – , akkor a törvénytervezet ennek megfelel. De a helyzet nálunk, sajnos, nem ilyen egyszerű. Mert ha a tárgyalás alatt lévő törvénytervezetet úgy nézzük, mint olyan törvényt, aminek az is a felada ta, hogy a válságban lévő gazdaságunkban sajnos ilyen módon, más törvények hiányában elindítson, meggyorsítson privatizációs folyamatokat, elősegítse a struktúraváltást, megszűrje a gazdasági szereplőket, hogy helyreállítsa a fizetőképességet, hogy lehetőv é tegye a felszámolást – a véleményünk nem ilyen egyértelmű. Vajon a kívánt hatás az lesz, amit el szeretnénk mindannyian érni a törvénnyel? Igaz, a reálgazdaság minden szereplője nagyon várja a törvényt, ki azért, mert tudja, nagyobb biztonságot jelent ha tékony gazdaságának, mások azért, mert tudják, a fizetésképtelenség megalázó helyzetét tovább elviselni nem lehet. Itt kerülünk igazán nehéz helyzetbe. Mert nem követhetjük el azt a hibát, hogy a törvényjavaslat gyakorlati megvalósítása során úgy járjunk i smét, mint egy évvel ezelőtt, amikor az akkori törvényt úgy módosítottuk, hogy annak eredménye a sorbanállások növekedése és a rendszer működésképtelensége lett. Mert tudnunk kell, jelenlegi becslések szerint úgy 300 milliárdra tehető a kifejezetten lejárt követelések állománya, ami 1987ben 14, 1988ban 45, 1989ben 126 milliárd
