Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GERBOVITS JENŐ (FKgP):
127 az ország teherbíró képességét és az alkotmányosságot is kielégítő törvényt alkothatunk. Köszön öm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Gerbovits Jenő a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Gerbovits Jenő (FKgP) GERBOVITS JENŐ (FKgP) : Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kárpótlási törvénytervezetet minős íteni nem szándékozom; azt hiszem, ez megtörtént részben, és követni fogja majd az illetékesek, a kárvallottak minősítése. Néhány gondolat azonban azért ide kívánkozik, néhány kérdés. Kérdezem, hogy az éves halogatás, netán halogató taktika után mi ez a si etség, nemcsak valamilyen felelősség áthárításae, valamiféle kibúvó, hiszen sem a jogszerűségnek, sem az igazságnak, sem a tisztességnek, de különösen a gyakorlatnak nem fog megfelelni. Hogy ezt a licitet ki találta ki, nem tudom, de hogy paraszttal, kere skedővel, iparos emberrel a történelmünk során még így nem bánt el az élet, az biztos! Így még nem csúfoltak meg bennünket. Négy évtized után, sóvárogva, miután lámlám, a szovjetek is elmentek, hogy minket odalicitáljanak, a kocsmáros, patikus unokáját a téeszelnökhöz alkudozni – én azt hiszem, joggal vagyok szomorú, és több ezren leszünk, vagyunk ebben az országban, akik ennek a nézetünknek kifejezést fogunk adni. Tisztelt Ház! Még egyszer elismétlem, hogy mi, Kisgazdák nagyon sok kritikát kaptunk, azonba n nem ígértük, hogy kárpótlásként visszaadjuk a két szép sárgát vagy tenyészüszőt, új vetőgépet, kocsit; nem ígértük, hogy a kocsmáros tele pincével fogja visszakapni a vendéglőt, kocsmát, netán az ékszerész csupa ékszerekkel a polcon – ami nincs, ilyet so ha nem mondtunk. Mi azt mondtuk, hogy a tulajdont, a magántulajdont rendezzük le. Válasszuk el a használattól, és a többit majd a piac lerendezi. Elképzelhető, hogy én a piac által diktált bérletet nem fogom olyan mértékben megkapni, mint a téesztől eddig a földjáradékot, mert megváltoztak a piaci viszonyok. Mi csak arról beszéltünk, hogy a lehetőség keretein belül oldjuk meg azt, ami megoldható, és semminemű költséggel ne terheljük a költségvetést. Tehát ami gyakorlatilag kivitelezhető, azt tettük volna re ndbe. Helyt adni egy igazságnak, egy nemzeti megbékélésnek, és a többit rábízva a piacra. Néhány felszólalásra reflektálnék, többek között Bogárdi Zoltán képviselőtársaméra, aki azt mondja – és sokan mások is – , hogy KözépKeletEurópában nincs példa ennek a leépítésnek a kivitelezésére. Mi azt mondjuk, hogy igenis van példa: az 1953as Nagy Imreféle bejelentés, amikor egy bejelentés után mindenféle alkotmánybírósági hercehurca nélkül a bejelentés így szólt: aki akar, kiléphet a téeszből, aki akar, benn ma rad, és ez meg is történt. Ehhez kellett egy Nagy Imre, nekünk meg egy öles léc, és gyönyörűen kiviteleztük. Igenis, van példa. Az igaz, hogy Nagy Imre az életével fizetett, hiszen ha a viszonyokat összehasonlítjuk, az akkoriakat a maiakkal – ez a történés zek dolga, hogy eldöntsék, hogy a szovjet hegemónia akkor a csúcsán állt vagy éppen közel ahhoz; itt volt a szovjet hadsereg, egy erős MSZMPvezetés, egy pártállami struktúra, és azon körülmények között is volt rá mód, hogy megoldást találjunk. Én azt hisz em, mi gazdák nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságnak az a rövid időszaka – 1953tól 1959ig, az újratéeszesítésig – volt a fejlődésnek egy legvitálisabb szakasza. Füzessy Tibor képviselő úr felszólalásán nagyon elszomorodtam. Szeretném hinni, hogy ez nem a Kereszténydemokratáknak az elképzelése, hiszen ha ez lenne – engedtessék meg, hogy idézzem: "A tulajdon szentté avatása fétisizmus" – , Jézus Mária, akkor én minek szavaztam meg az egyházi javak visszaadását? (Derültség.) Hiszen tulajdonképpe n majdnem azt mondta ezzel, mint a Szabad Demokraták; mi pedig, mindnyájunk, igenis, a tulajdon sérthetetlensége – ne legyen az szent, de sérthetetlen – alapján szavaztuk meg, mert hiszen ha csak a használat jogán, akkor való igaz az a kritika, hogy mikor lesz az egyházaknak ehhez működtető pénzeszköze. Mint ahogyan az önkormányzatoknak sem lesz, gyorsan hozzá is teszem. Tehát újra csak visszakerekedtünk a magántulajdon megbánthatatlanságához, sérthetetlenségéhez.
