Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
993 Nem értem, hogy egyes, az ügyvédi kényszerközösségekhez kapcsolódó céhes monopóliumokat miért őrzünk meg még mindig a jogrendszerünkben, s azt s em értem, hogy egy majdnem 60 paragrafusból álló törvényerejű rendeletet miért módosítunk annak 35 paragrafusát érintő javaslattal. Ennyi erővel már egy teljesen új törvényt lehetett volna alkotni, európai szintűt vagy akár csak a magyar jogi hagyományokho z mérhetőt. Aggasztó, hogy a javaslat átmeneti megoldásai többször szinte leplezetlenül még mindig egy piacellenes, elkényelmesedett, monopolisztikus szemlélet konzerválását szolgálják. Nyíltan kimondva, a jogászság egy eddig privilegizált rétege, azon bel ül is inkább annak egy része csak réseket akar nyitni az eddig kényelmes véderőkön a jogászság többi része számára, látván, hogy ezt mindenképpen ki kell nyitni, de ha lehet, akkor minél szűkebbre hagyjuk ezt a rést. Meggyőződésem, hogy ma már az ügyvédek között is csak egy szűk, elkényelmesedett réteg érdeke lehet, az ügyvédek többsége a béklyóktól szeretne megszabadulni, s nem a diszkriminációt akarja fenntartani. Már többször elhangzott, hogy a jó ügyvéd a piaci viszonyok között is fenn fog maradni, a gy engéért pedig nem kár. Nem kétséges, hogy ez a javaslat előrelépés az eddigi szabályozáshoz képest, ezt nem vitatta senki az előbbiekben sem, s én sem vitatom. Ma már azonban ez kevés. A javaslat egyik legfőbb hiányossága az ügyvédi tevékenység és a munkav iszony tekintetében merül fel. Ennek egyik ága az, hogy az ügyvéd nem állhat munkaviszonyban. Ezt a diszkriminatív szabályt az ügyvédi függetlenség hamisan értelmezett doktrínájával, valamint a társadalombiztosítási szabályozás gyakorlati nehézségeivel igy ekeznek alátámasztani. Az ügyvédi függetlenség elve nem képzelhető el a bírói függetlenségnek az analógiájára, ez ugyanis egészen más. Az ügyvéd nem független, azért fizetik, hogy valaki érdekét szolgálja, s ettől a kenyéradójától függ, vagyis az ügyféltől . Függetlenségének csak annyiban van jelentősége, hogy ügyfele ügyének intézésekor más, harmadik, külső tényező ne befolyásolja. Ez az ügyfélügyvéd viszonyon kívül eső munkaviszony természetesen lehet olyan, ami zavaró függést jelent, de ez az, ami inkább kivételes. Az esetek többségében teljesen irreleváns, hogy a nekem szerződést író jogász délelőtt egy vállalatnál jogtanácsos. Ez a szabály épp a munkaviszonyban lévő, jelenleg jogtanácsosokat zárja ki a szabad jogi képviseletből, de más, jogvégzett ember eket is – holott azok jogszabályi követelményeknek megfelelnek, szakmai tudásuk, képzettségük, felkészültségük nem feltétlenül különbözik az ügyvédekétől. Ugyanazon szakmai tudást két mércével mérünk a mostani javaslat szerint: az egyik dicséretes jogi tev ékenység marad, a másik pedig zugírászat, amit a büntetőjog üldöz. Ez a tilalom diszkriminatív és értelmetlen. Hadd idézzek néhány sort ismét a tavalyi bizottsági meghallgatásból, amelyben a miniszter úr elmondja azt, amit már itt is hallottunk: "Az nem le hetséges, hogy valaki délelőtt munkaviszonyban van és délután már ügyvéd. Ilyen elképzelésem nekem legalábbis nincsen. Azt hiszem, ez a józan észnek és mindennek ellentmondana." És itt jön az érdekes rész: "Látom a bólogatásokból, hogy ez remélhetőleg elfo gadható lesz – úgy látom, inkább az ügyvédek bólogatnak, de a jogtanácsosi munkaközösség tagjai is hasonlóan kell, hogy gondolkodjanak." Nem véletlen, hogy a bizottságon belül a bizottság ügyvéd tagjai bólogattak erre a kérdésre. A magyar jogi hagyományban van példa arra, hogy bizonyos típusú munkaviszonyoknál és bizonyos ügyeknél tiszta, nem diszkriminatív összeférhetetlenségi szabályokkal megoldható a kérdés. Elég elővenni az 1937. évi ügyvédi rendtartásról szóló törvényt. A jelenlegi javaslat, annak érde kében, hogy néhány nyilvánvalóan helytelen összefonódást kiküszöböljön, a jogászság egy egész osztályát zárja ki a szabad jogi képviseletből, és egyben – zárójelben megjegyzem – ezzel egy potenciális versenytársat is semlegesít. A társadalombiztosítási sza bályozás nehézségeire utaló érv azért nem tartható, mert bizonyos munkaviszonyok – és erre miniszter úr is utalt – , például a művészeti, sport, oktatási és egyéb tevékenységek mégis fenntarthatók az ügyvédi állás mellett. Nem munkaviszony, de hasonló, szo katlan megoldás szükséges az országgyűlési képviselők alkotmányjogi jogviszonyára. Hogyha
