Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Vörös Vince): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
89 Interpelláció: Dr. Iván Géza (FKgP) – a belügyminiszterhez – "Nemzetőrség szervezése ügyében" címmel IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) Bocsánatot kérek é n is, ha netán műfaji tévedésbe estem volna ugyancsak az interpellációmmal, de ha már más is megtette ezt, nekem is szabad. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Hazánkban a közbiztonság csaknem a mélyponton van. A társadalom sok helyen rett egésben él, félti személyét, ingóságait. A vállalatok, sőt közhivatalok is ugyanezt teszik. Ennek oka az, hogy a rendőrség nem tudja, nem képes feladatát ellátni a bűnözés eluralkodása folytán. A bűnügyi statisztikából nyilvánvalóvá vált, hogy bűnözési töm eghullám van, nézetem szerint csak úgy lehet segíteni ezen, ha megerősítjük a rendőrséget. Ennek egyik módja a kiegészítő, civil ruhás pótrendőrség, a nemzetőrség szervezése. Számos európai és amerikai országban, sőt másutt is működik más civil ruhás, CBt elefonos, sűrűn járőröző kisegítő rendőrség. A civil ruhás járőrt rendőrként nem tudja felismerni a bűncselekmény elkövetésére készülő egyén. Ez viszont bizonytalanság érzetét kelti benne, és meggondolásra készteti. Nem tudhatja, hogy a járókelőből ki nemz etőr, aki majd őrizetbe veszi a bűnözőt. Néhány megyében máris működik spontán módon szervezkedett polgárőrség, nemzetőrség. Köszönöm szépen. ELNÖK (Vörös Vince) : Az interpellációra Morvay István belügyi államtitkár úr válaszol. Dr. Morvay István belügymin isztériumi államtitkár válasza MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A közbiztonság helyzetével kapcsolatban felmerült ismert problémák miatt az állampolgárok több településen öntevé kenyen összefogtak a közbiztonság védelmére. Különböző szervezetek alakultak, döntő többségükben bűnmegelőzési, vagyonvédelmi, önvédelmi, faluvédelmi célokat követnek. Az ilyen csoportosulások az 1989. évi II. törvényben foglaltak szerint az egyesülési jog talaján kívánnak működni. Ezek a szerveződések állampolgári alapon állnak, ennek következtében közhatalmi jogosultságokkal nem ruházhatók fel, és állampolgári jogon végezhető azon tevékenységek többsége, amelyekkel foglalkoznak. A jogos védelem, a végszük ség, a birtokvédelem, az elfogás és más jogintézmények lehetőséget adnak arra, hogy a közösségek hatékonyan fellépjenek értékeik védelmében. E csoportok tagjai tehát megtehetnek mindent, amit a törvény nem tilt, mindent, amit állampolgárként egyébként is m egtehetnek, gyalogos és autós járőrözést szervezhetnek, a település veszélyeztetett részein megfigyelést tarthatnak, értesíthetik a rendőrséget, felvilágosító munkát végezhetnek a lakosság részére a bűnmegelőzés érdekében, felléphetnek a kiskorúak környeze tvédelmében, kapcsolódhatnak a rendőrség által szervezett közúti ellenőrzési akcióhoz, razziákhoz stb. Ezen túlmenő hatalmi beavatkozás alapvetően a rendőrség és más közhatalmi szervek dolga. A lakossági önszerveződő csoportok hatásköre mellett felszerelts égük is gyakran felvetődik. Nem ritkák az olyan hangok, hogy jó lenne, ha rendelkeznének fegyverrel, de legalábbis gumibottal, szükségük lenne gázsprayre, riasztópisztolyra. Elvi éllel kell leszögezni, hogy törvényeink értelmében a lakosság fegyveres csopo rtot nem hozhat lére. A csoportok tagjai bárkihez hasonlóan bármilyen eszközt felhasználhatnak védelmi tevékenységük során, a lényeg az, hogy a védelem jogos legyen, és ne legyen aránytalanul súlyosabb, mint a jogtalan támadás. Meggyőződésem, hogy az előbb iekben említettek a jelenlegi helyzetben teljes mértékben elegendők ahhoz, hogy a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező lakossági szerveződések mások jogainak és szabadságának sérelme nélkül valóban a köz érdekében működjenek. Nem kellenek tehát újabb jogszabályok, központi iránymutatások, szabályozók. Ezekre a csoportokra is
