Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 20. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
873 Akkor kérdem a tisztelt Országgyűlést végezetül, hogy a már elfogadott mó dosító javaslatokkal együtt elfogadjae az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés 237 "igen" szavazattal 2 ellenében, 21 tartózkodás mellett a határozati javaslatot elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk a név szerinti szavazás eredményeihez. Van kiegészítés? (Nincs.) Nincs. Megállapítom, hogy a szavazásban részt vettek 309en, az elnök nem szavazott, így vo lt a jelenlévők száma 310, hiányoztak 74en. "Igen"nel a 309 leadott szavazatból 304en szavaztak, és 5en tartózkodtak. (Taps.) Köszönöm szépen. Most szünet következik. Munkánkat húsz perc múlva, azaz negyed után tíz perccel folytatjuk. (Szünet: 11 óra 6 perctől 11 óra 32 percig – Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el – Jegyzők: Tóth Sándor és Glattfelder Béla.) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyű lés! Amíg határozatképességre várunk, addig elmondanám, hogy az egyéni szavazással időt nyertünk, és a jó pap holtig tanul, egy hosszabb szavazásra kerül sor, és türelemre lesz szükség. Valószínű, hogy szünetekkel tarkítva tudjuk lebonyolítani a hosszabb s zavazást. Kérem képviselőtársaimat, hogy lélekben készüljenek fel erre. Soron következik az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat határozathozatala. Válaszadásra felkérem dr. Kelemen András államtitkár urat. Kelemen Andr ás népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megelőző orvosi munka szervezete országonként különbözik. De bármilyen is legyen a szervezeti felépítés, két alapvető tula jdonságban mindenütt megegyezik. Az egyik, hogy az egész rendszer irányítását országos tiszti főorvosok végzik. A másik, hogy a közegészségügyi és járványügyi tevékenység mellett valamennyi rendszerben az egészségvédelem is helyet kap. Magyarországon a tis ztiorvosi karnak százéves sérelme volt, hogy nem volt független a helyi hatóságoktól, és nem volt hatósági jogköre. Az előbbin segített az 1936os tisztiorvosi rendelet, amely államosította ugyan a tisztiorvosi kart, de hatósági jogkört nem adott. A II. vi lágháború után viszont az állami közegészségügyi felügyelet megkapta a hatósági jogkört, de elvesztette függetlenségét. A következőkben engedjék meg, hogy idézzek egy korabeli megjegyzést magától a törvényelőkészítőtől. Az így szól: "Az egészségügyi minisz ter az állami közegészségügyi felügyeletet eredetileg önálló szervként a minisztérium alá kívánta rendelni, hogy a felügyelők függetlenné váljanak a tanácsi szervektől, és módjukban álljon a tanácsi intézményekkel szemben is érvényesíteni akaratukat." Ezt a szakmailag helyes állapotot azonban nem sikerült érvényesíteni. Azt hiszem, ma már nyilvánvaló, hogy a közegészségügyi és az egészségvédelmi tevékenység erőltetett különválasztása az 1940es évek második felében súlyos bűn, sőt Talleyrandnal szólva hiba volt, és a népegészségügy keretébe tartozó feladatok együttkezelésének és egységes irányításának hiánya – számos egyéb tényező mellett – minden bizonnyal hozzájárult hazánk lakossága egészségi állapotának szörnyű romlásához.
