Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
78 vitatkoznak a pártok képviselői, egyazon pártnak a képviselői egymással is és a koalíciós pártok egymás között is vitatkoznak, nem a folyosókon és nem suskussal intézik el v itáikat, hanem a nyilvánosság előtt. Ezért találták ki tulajdonképpen a parlamentarizmust. Ha valakit a történelmi olvasmányok nagyon terhelnek, akkor láthatta volna a közelmúltban, hogy ez hogyan zajlott le Thatcher asszony esetében. Ez tehát egyáltalában nem valamilyen aberrációja a koalíciónak, hogy a pártok közötti és a párton belüli nézeteltérések a nyílt plénum előtt megvitatásra kerülnek. A Kereszténydemokrata Néppárt a választásokkor közzétett programjában állást foglalt a földkérdésben. Alapelveink nek megfelelően a programban kimondtuk, hogy a parasztság sérelmeinek az orvoslását meg kell oldani. Azt is kimondtuk, hogy kártalanításra részben az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek vagyona is igénybe vehető, továbbá azt is, hogy a termelőszöve tkezeti tagok nevén levő földek magántulajdont képeznek, a tulajdonjog gyakorlásának maradéktalan lehetőségét helyre kell állítani, a magántulajdonú földeknek a közös használatból való kivonását a szövetkezeti törvényben kell biztosítani. Az előbbieknek me gfelelően programunk tartalmazta azt is, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok vagy örököseik, akiknek a földje kötelező megváltás vagy más kényszerítő ok miatt került termelőszövetkezeti vagy állami tulajdonba, azt visszaigényelhetik. Ezt a programot mi t öbb tízezer példányban közzétettük. Ez volt a párt akkori álláspontja, és ez lényegében ma sem változott. Ebben a koncepciós vitában többször elhangzott, hogy a földet nem lehet másképp kezelni, mint az egyéb vagyontárgyakat. Az emellett felhozott érvek te ljesen tarthatatlanok. Oláh Sándor igen tisztelt képviselőtársam már hivatkozott a telekrendre, de ezen túlmenően a magyar jog hagyományosan különbséget tett az ingatlanok, ezen belül jelesen a föld- és egyéb ingatlanok között. Nevezetesen írásbeliséghez k ötötte a földtulajdon jogának a megszerzését. A földtulajdon nyilvántartható, nyilvános könyvek voltak, és tulajdonképpen elvileg ma is nyilvánosak a telekkönyvek, illetőleg ma a földhivatali nyilvántartás. Következésképpen a földről biztosan megállapíthat ók az egykori tulajdonviszonyok, és ezért kezelhetők másképp, mint ahogy az élet és a jogrendszer eddig is másképp kezelte, mint a különféle egyéb tárgyakat. Ezért egyszerűen nem diszkrimináció sem pozitív, sem negatív értelemben, ha a föld másképp kezelőd ik, mint az ingóságok, mert idáig is ez volt a magyar joggyakorlat, és a világon – legalább is az általam ismert kultúrállamokban – mindenütt ugyanez a helyzet. Meg kell azonban mondani, én az ellenzék több képviselőjével egyetértek, hogy a kárpótlási törv énynek a termőfölddel foglalkozó fejezete önmagában nem elégséges, nem elegendő a mezőgazdasági tulajdonnal és a földdel kapcsolatos nehéz és mély problémák megoldására. Mindenekelőtt nélkülözhetetlen egy új szövetkezeti és egy új földtörvény megalkotása. A földművelésügyi kormányzat súlyos mulasztása az, hogy nem egyidejűleg terjesztette elő a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt. A szövetkezeti törvénynek kell ugyanis garanciát nyújtania arra, hogy a tagok a ma is tulajdonukat ké pező, illetve a kényszerű megváltásokból visszakapott földjükkel együtt korlátozás nélkül kiléphessenek a termelőszövetkezettől, ha ezt választják – vagy, ha akarnak, bent maradhassanak. Az új, korszerű és Európakonform szövetkezeti törvénynek kell biztos ítania egyfelől a teljes önkéntességet, beleértve a be- és kilépés szabadságát, másfelől a közös gazdasági tevékenység körének szabad megválasztási lehetőségét. Az utóbbi teremthetne némi keretet arra, hogy a kárpótlásként földjét visszakapó parasztság sza bad szövetkezés révén teremtse meg gazdálkodása egyéb feltételeit. Új törvény híján a szövetkezetek bizonytalanságban maradnak saját jövőjüket és földjeik tulajdonát, fölhasználási lehetőségeit illetően. Ennek kapcsán kell még egy harmadik szabályozandó te rületet is megemlíteni, nevezetesen a helyi önkormányzatok vagyonára vonatkozó törvényt. A korábbi községi legelőt, a községek tulajdonában levő földeket is vissza kell kapniuk az önkormányzatoknak. Ugyanúgy, ahogy az egykori tulajdonosokat elismerjük a ma gánszférában, el kell ismerni a községeknek az eredeti földtulajdonukhoz való jogát is.
