Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - A társadalmi szervezetek 1991. évi költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MARKÓ ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BORZ MIKLÓS (FKgP)
764 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! A társadalmi szervezetek 1991. évi költségveté si támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz 2012, és ezt kiegészítendő 2021 számon módosító javaslatot nyújtottam be. Ezt szeretném most a tisztelt Ház előtt megindokolni. A második világháború és az 1956. évi szabadságharc hadirokkantjai a z elmúlt rendszerben súlyos, hátrányos megkülönböztetésben részesültek, és egyesek szinte háborús bűnösként voltak kezelve, különösen értem ezt az 56osokra. Rokkanttámogatást, mint azt pár hete a tárgyban benyújtott interpellációmban már részleteztem, ali galig kaptak. Az 56osoknak még az sem volt tanácsos, hogy rokkantságuk okát felfedjék, mert esetleg az bírósági eljárást vonhatott maga után. A hadirokkantaknak ez ideig semmiféle szervezetük, érdekképviseletük nem volt, a Kádárrendszer ezt nem engedély ezte, sőt határozottan tiltotta. A második világháború után a több mint félmillió hadirokkantból ma még körülbelül 150 ezer rokkant életben van. Újonnan alakítottak egy szervezetet, a Magyar Hadirokkantak Szövetségét. A Fővárosi Bíróság VI. tk. 62120/2 ikt atószám alatt 1990. április 27én szervezetüket bejegyezte. Azonban a szervezetük működésképtelen, mert semmiféle anyagi alapjuk nincs. Pénzalapok nélkül nem tudják működésüket elkezdeni sem. És így nem tudják a hadirokkantaknak nagyon is szükséges érdekké pviseletét elkezdeni. A tisztelt bizottság olyan szervezeteknek kiosztott súlyos milliókat, amelyek milliós vagyonnal rendelkeznek, és tagdíjakból önfenntartóak tudnának lenni. A tisztelt Ház tagjai – egyesek, nem mindenki – a múlt heti ez ügyben tett fels zólalásomat nem értették meg. Olyasmire hivatkoztak, hogy a rokkantak gondozása társadalombiztosítási feladat. Nem értették meg azt, hogy itt most nem segélyezésért könyörgünk, hanem egy szervezetet akarunk működőképessé tenni, hogy annak a 150 ezer embern ek, aki eddig csak gyalázatban részesült, most valamit adni is tudjunk. A támogatásokat elosztó parlamenti ad hoc bizottság egy, mindnyájunk által ismert tervezetet nyújtott be a 400 milliós költségkeret és pénzalap elosztásáról. Ebben – mint előbb említet tem – súlyos milliókat osztanak fel, nem tudni, és elgondolkoztatóan nem tudni, hogy milyen elvektől vezéreltetve. Megdöbbenéssel olvastam a tervezetben, hogy például a Magyar – Szovjet Baráti Társaság jogutódja, a Nemzetek Háza 4 millió forintot kap. Olyan, amelyik az egész Magyar – Szovjet Baráti Társaság vagyonát örökölte. A Szilágyi Erzsébet fasorban székelnek egyébként. A Társadalmi Szervezetek Szövetsége – amelyről Csépe Béla képviselőtársam már említést tett az előbb, és amely most úgy érzi, hogy gyónni kell, hogy ő már nem az a Hazafias Népfront, ami volt, de az apparátusa ugyanaz, kérem tisztelettel, a vagyona ugyanaz, mint a Hazafias Népfrontnak a vagyona volt, mert ők a jogutódok – és ennek a szervezetnek, kérem, 26 milliót óhajtanak kiosztani. Kérdem én azt, mire fogják ezek fordítani azt a 26 milliót. Mik azok a célok, mik azok az indítékok, aminek az érdekében ezt a 26 milliós horribilis összeget fel kívánják használni? Hogy más példát is mondjak: sóhivataljellegű, hatáskör nélküli szervezetek, min t például a Fogyasztók Országos Tanácsa, amely legfeljebb csak bólogat, és azt mondja, hogy Nono!, annak egymilliókétszázezer forintot adnak. A múltkor említettem, hogy egy állatvédő egyesület, amely az állatok érdekképviseletét fogja ellátni, ötmilliót k apott a bizottságtól, nem tudom, milyen elv alapján. Egy másik állatvédő szervezet, amely a madarak érdekképviseletét fogja ellátni, 3,2 milliót. Én nagyon szeretem a madarakat és az állatokat, de még jobban szeretem az embereket! Érthetetlen előttem az, h ogy a hadirokkantak ügyében eddig ilyen közömbösség tapasztalható nemcsak az országban, ha – szégyellem kimondani – még a tisztelt Házban is. Minden kultúrnemzet a háborús rokkantjait, veteránjait megkülönböztetett tisztelettel gondozza, és megkülönböztete tt elbánásban részesíti, ápolja és segélyezi őket, és ezt állami feladatnak tekintik. Ezt tette egyébként a pártállam is, mert saját veteránjait ő igenis gondozta és ápolta, külön juttatásokban részesítette. A külön juttatásokat, a gondozást a jogállamok a zért teszik, mert ezek az emberek a kötelességteljesítés és a nemzet fennmaradásáért vívott harc áldozatai, és teszik azért,
