Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - A társadalmi szervezetek 1991. évi költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
758 és Kádár börtöneiben. Azzal nem merem magam összehasonlítani, hogy volt szerencsém nyolc napig a Jakesdiktatúra börtöneiben a vendégszeretetet élvezni, és egy "laza" pénzbír sággal végződött bírósági ítéletet mondhatok a magaménak. Azonban arról tájékoztathatom Hasznos Miklós képviselőtársamat, hogy hazaérkezésemet követően Fónay Jenő úr, aki a Politikai Foglyok Szövetségének akkor is és most is elnöke volt, nagyon kedves hang ú táviratban üdvözölt engem, és felajánlotta, hogy legyek a Politikai Foglyok Szövetségének a tagja. Én akkor ezt visszautasítottam, mert úgy ítéltem meg, hogy az ember egyszerre csak egy pártnak lehet a tagja – én akkor FIDESZtag voltam már, a Politikai Foglyok Szövetsége akkor is, és mint most megtudtuk, március 12éig pártként működött – , bár nagyon örültem ennek az invitálásnak. úgyhogy majdnem volt egy FIDESZes tagja a Politikai Foglyok Szövetségének, csak azért nem lett, mert pártként működött. Tudo m, nagyon furcsa helyzetben vannak, vagyunk mindannyian most itt, parlamenti képviselők, mert egyremásra halljuk különböző társadalmi szervezetek neveit, és a nevek mögött az ad hoc bizottság javaslatait, hogy mekkora összeget javasol neki megszavazásra. Szinte követhetetlen a számunkra, hogy melyik gyermek- és ifjúsági szervezet, melyik környezetvédő szervezet, melyik mozgássérülteket vagy más fogyatékosokat tömörítő érdekképviseleti szervezet mennyi pénzt kaphat, kapjon vagy mennyi pénzt ítélünk szüksége snek neki. Ugyanakkor azt is tudnunk kell – túlzás nélkül – , nem kis izgalommal figyelik most, ha még van egyáltalán élő tévéközvetítés, ezeknek a társadalmi szervezeteknek a vezetői, tagjai azt, hogy a Parlament mennyi támogatást szavaz meg számukra 1991. évre. Azt hiszem, az sem túlzás, ha azt mondjuk, sok társadalmi szervezet számára ez a lét vagy nemlét kérdése. Ennek megfelelően én mélyen egyetértek Halász István képviselőtársammal – nem a javaslatával, hanem azzal, amikor rövid felszólalásában az előb b azt mondta, hogy valóban a szabad szervezkedésről, azokról az elvekről és politikai értékekről van szó, habár áttételesen, anyagi értelemben, amely politikai elveket és politikai értékeket mind a hat párt valamennyi képviselőjelöltje, akár a választási k ampányában, akár most, mint megválasztott parlamenti képviselő, mint politikus támogat. Az is nyilvánvaló – remélem, nyilvánvaló az önök számára is – , hogy ami most történik, az már egy rég eldőlt játszma. Ez a játszma valamikor 1990. december 30án, este 10 óra körül dőlt el, ha egészen jól emlékszem, amikor itt, mi, a Magyar Köztársaság Parlamentjének képviselői megszavaztuk vagy nem szavaztuk meg az 1991. évi állami költségvetést. Hisz abban a költségvetésben lett meghatározva az a 400 millió forint, ame ly 400 millió forintot szét lehet osztani a különböző társadalmi szervezetek számára. Akkor döntöttük el azt – döntötték el azok, akik elfogadták a költségvetésnek ezt a pontját, vagy magát az egész költségvetést – , hogy ennyi, ilyen kevés pénzt szánunk 19 91 folyamán a különböző tevékenységi formát űző társadalmi szervezetek támogatására. Ennek megfelelően, én csodálkozom azon, amikor ma ezt a költségvetést megszavazó kormánypárti képviselők azon sajnálkoznak, milyen kevés ez a pénz. Én azt hiszem, hogy ez késő bánat, valamikor alig két és fél, három hónappal ezelőtt kellett volna jobban meggondolni ezt a kérdést, és nem 400 millió forintot, hanem több pénzt megszavazni a költségvetésnek e pontjánál. Valóban, csodálatra méltó az a tevékenység, amit a Parlame nt igen tisztelt különbizottsága végez most, végezni fog jövőre – amikor évről évre, reményeik szerint és a mi reményeink szerint igazságosan próbálják valahogy elosztani az egyre kevesebb pénzt. Ennek ellenére, hogy ez a tevékenység csodálatra méltó, én a zt hiszem, hogy a magyar Parlament már eddig is tudott egy döntésével példát mutatni arra, hogy nemcsak ez az egyetlenegy járható út. 1991. II. hó 11én a Parlament a 6/1991es számú országgyűlési határozatában, amikor úgy döntö tt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek számára juttatható 200 milliós költségvetési támogatást nem osztja el, bármilyen meglepő, ezek között a szervezetek között, hanem ennek a pénznek a pontos, a szervezetek testére szabott összegének a megh atározását a különböző nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetekre bízza, ők egyezzenek meg egymással; nem próbált egy parlamenti bizottság beleavatkozni a különböző nemzeti kisebbségi és etnikai szervezetek belső
