Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
72 ez a törvényjavaslat ezt a minimum három kategóriát teljesen egyformán kezeli. Úgy hiszem, hogy ez jogilag teljesen indokolatlan. Ugyancsak nem rögzíti a törvény azt az egyébként nyilvánvaló té nyt, hogy az egykori tulajdonosoknak a kárpótlási összegét az akkori nettó vagyon alapján kell kiszámolni, hiszen azt hiszem, természetes, hogy egy, 80% adóssággal államosított egyszerű kis üzemnél a kárpótlás is ennek az adósságaránynak megfelelően kerülh et kiszámításra. Ezekből a példákból és sok egyéb, már előttem elmondott példából mi azt a következtetést vonjuk le, hogy jelenleg ebben a törvényjavaslatban az igénylés alapja, annak formai feltételei és a kárpótlás összegének kiszámítási módja nem egyért elmű. És attól félünk, hogy ha a törvény így kerül elfogadásra, akkor fellebbezések, perek, és elégedetlen emberek tömegét fogja okozni az országban. A közgazdasági hatásokról kollégáim, képviselőtársaim majd részletesen fognak beszélni. Én mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nagy mennyiségben kikerülő kárpótlási jegyek többnyire idős tulajdonosok birtokába fognak jutni. Azoknak a birtokába, akik többségének eszébe nem fog jutni ezt befektetni, állami vagyont vásárolni rajta, hanem el fogj a adni őket, hogy hátralévő életüket egy kicsit jobban élhessék le. Ez – amint már többen mondták – úgy fog jelentkezni, hogy ezeknek a kárpótlási jegyeknek az értéke nagyon hamarosan a névérték alá, jelentősen a névérték alá fog csökkenni, és ennek két ko moly veszélyforrása van. Az egyik, hogy a többi, piacon lévő értékpapírra is negatív hatást fog kifejteni, másrészt komoly esélyeket fog adni a spekuláció beindulására. Ezen a folyamaton, bár előre látható, hogy ezt a folyamatot megakadályozni nem lehet, d e befolyásolni igen. És két témát emelnék én ki csak, amivel mi úgy gondoljuk, ezt befolyásolni lehet. Először is: a kibocsátott jegyek mennyiségét minden időszakban összhangba kell hozni a privatizációra bocsátott állami vagyon mindenkori értékével. Tehát hogyha például 1991ben 80100 milliárd forint értékű állami vagyont akarunk privatizálni, akkor az ebben az évben kibocsátott kárpótlási jegyek értéke nem haladhatja meg ennek a 20%át, és akkor az eladásra szánt áru és a vásárlóerő legalább nagyjából eg yensúlyban lehet. A másik, amit említeni szeretnék, hogy nyilvánvaló, hogy ezek a kárpótlási jegyek, mivel szabadon forgalmazhatók, azonnal kiadásuk után megkezdik életüket a másodlagos piacon. Mi úgy gondoljuk, hogy jó lenne, hogyha ezek az adásvételi ügy letek a tőzsdén bonyolódnának le, és ezért már a kibocsátáskor meg kell teremteni annak feltételét, hogy ezek a kárpótlási jegyek tőzsdei értékpapírokként szerepelhessenek. Ennek két előnye volna. Egyrészt ezek az üzletek a nyilvánosság előtt folynának, má srészt pedig legalább nagyjából érvényesülnének a tényleges piaci viszonyok. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy világosan látszik, hogy ez a pártpolitikai érdekektől agyonszabdalt, agyonhatározott törvény jelenlegi formájában elégedetlen embereket és tová bbi társadalmi feszültségeket fog teremteni. Mindössze két réteg lesz, amely ezzel a törvénnyel, ha így marad, nagyon elégedett lesz. Azok a spekulánsok, akik majd fölvásárolják a kárpótlási jegyeket, és azok az ügyvédek, akik a rengeteg peren meg fognak g azdagodni. Mi nem akarjuk ezt a két réteget támogatni. Ezért számunkra jelen formájában ez a kárpótlási törvény elfogadhatatlan. A megoldásra pedig két lehetőséget látunk. Az első az, hogy a Parlament és a képviselők újból fölvállalják, hogy a bizottsági ü léseken és itt a plenáris vitákon elvégzik azt, amit az előkészítők elmulasztottak, azaz olyan törvényt próbálnak alkotni ebből a beterjesztésből, amely a társadalom többsége számára elfogadható. A második lehetőség pedig az, hogy a Kormány – a megkezdett hagyományt folytatva – visszavonja ezt a törvényjavaslatot, átdolgozza, és egy tisztességes, a Parlament többsége számára elfogadható új javaslatot terjeszt be.
