Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
693 a koncessziónak. Ez a hátrány azonban relatív lehet, mert a szolgáltatások biztosításával, elérhetőségével, összességében a koncesszió kínálatbővülést vagy árcsökkenést eredményezhet. Ezek után joggal kérdezheti bárki, hogy mik azok a kockázatok és veszélyek, amelyekről az előbb beszéltem. Az első ilyen veszély akkor jelentkezik, ha a koncesszióba adással a szükségesnél nagyobb mértékű lesz az adott területen a monopolizáció. Ennek a fogyasztók látják egyértelműen hátrányát. Hasonló eredményre vezet az is, ha az adott piac nem támadható meg, bár ennek közgazdasági oka különösebben nincsen. Az állam számára jelent az veszélyt, ha nem szabályozzák pontosan a koncesszió elnyerésének feltételeit, hisz az adott előnyök – például: bevétel – elmaradásával járhat, arról nem is beszé lve, hogy a szabályozatlanság korrupciós helyzetet teremt. Ez egyben nagyon komoly politikai veszély is, hiszen a szabályozatlanság miatt olyan kliensrendszer alakulhat ki, amely inkább a délamerikai országok sajátja. Még fokozottabbak ezek a veszélyek, h a a koncesszió esetleg hatósági jogokat érintő területeket is érint. Lássuk ezek után, hogy milyen is ez a koncessziós törvényjavaslat. A törvényjavaslat felsorolja azokat a területeket, amelyeket az állam koncessziós szerződés keretében hajlandó átengedni . Itt azonban összekeverednek nagyon különböző sajátságokkal bíró területek, amelyeket a koncesszió szempontjából el kellene választani. Ilyen például a "szerencsejátékok" megnevezés. A "szerencsejátékok" megnevezés nem tesz különbséget a totalizatőr és a bukmékerszerencsejátékok között. A totalizatőr szerencsejátékok – ilyen például a lottó vagy a totó – kereslete meglehetősen kínálatrugalmatlan, ami azt jelenti, hogy az esetleges új formák bevezetése nem jár jelentősebb haszonnövekedéssel. Ugyanakkor ez az a terület, amely, pontosan totalizatőr volta miatt, állami működés esetén is elég magas különbevételhez juttatja a költségvetést. Ezért a totalizatőr szerencsejátékokat nem kell koncesszióba adni, véleményünk szerint. Más a helyzet a bukmékerszerencse játékokkal, ahol kockázati alapú a működés, és ez a hatékony működés koncesszióval sokal jobban biztosítható. Hasonló problémákat vet fel a közúti személyszállítás esete is a piaci megtámadhatóság oldaláról – erről az előbb már Pál László is megemlékezett. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az ágazati törvények eltérjenek a pályázati kiírási kötelezettségtől. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ágazati miniszterek jogosultak a pályázat kiírására, akkor nehezen megítélhető, hogy vajon hogyan teljesülnek a ver seny biztosításának a kritériumai. Ez a túlzó megengedés semmiképpen sem kívánatos. Sajnos, az ágazati törvények ismeretének hiányában – ezek egy része még nincsen beterjesztve – nehezen ítélhető meg, melyik megoldást kellene választani. A törvényjavaslat zárt pályázat kiírását teszi lehetővé, ha a koncesszió által érintett területek honvédelmi vagy nemzetbiztonsági vonatkozással bírnak, és ezek a vonatkozások ezt indokolttá teszik. Ugyanakkor nincs meghatározva az, hogy ki, milyen szempontok alapján dönti ezt el – ez így elfogadhatatlan! Gondoljunk csak bele, hogy egy önkormányzati koncessziós pályázat esetén is milyen nehéz helyzetet teremt ez! A törvényjavaslat által érintett területek majd mindegyikének van egyébként honvédelmi vagy nemzetbiztonsági vona tkozása, a közutaktól a vasúti személyszállításig és fuvarozásig. Már csak az a kérdés, hogy ezek vajon mit indokolnak. A koncessziós szerződés időtartamának alsó korlátozása értelmetlennek tűnik, hisz a piaci körülmények eléggé meghatározzák azt, hogy egy koncessziós szerződés esetén milyen alsó időlimit az, amivel még a pályázók hajlandók koncessziós szerződést kötni. A felső limitről már Szalay Gábor szólt előttem. Az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy a legkedvezőbb ajánlatok minősítése gyakorlatilag nem tartalmaz feltételeket. Az eddigi gazdasági tapasztalatok – példul a telefonügy – azt mutatják, jobb megoldás lenne, ha például a kiíró köteles lenne a pályázat kiírása előtt az elbírálás szempontjait rögzíteni, és eszerint elbírálni az ajánlatokat. Ez elejét vehetné a gyanús koncessziós ügyeknek, és a korrupció veszélyét is csökkentené.
