Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
691 Folytatjuk tárgyalásunkat, szólásra következik Pál László a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszó laló: Pál László az MSZPképviselőcsoport nevében PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, hogy az egyes pártokat nem aszerint fogják megítélni, hogy ki hány percet vesz igénybe az általános vita keretében, tudniillik én végig hallgatva Vékony Miklós és Szalay Gábor hozzászólását, nagyon sok mindentől visszalépnék. Rendkívül sok kérdésben egybeesik a Szocialista Párt véleménye azzal, amit az adott esetben az MDF képviselőcsoportja, illetve amit az SZDSZ képviselőcsoportja elmond ott, annak ellenére, hogy a kettő látszólag nagyon sok kérdésben vitatkozott egymással. A koncessziók általános szükségességéről, a koncessziós törvény megalkotásának a szükségszerűségéről alkotott véleményünk megegyezik azzal, amit a két párt parlamenti f rakciójának a képviselői elmondtak. A tervezet hibájáról mondottakban viszont nagyon sok kérdésben Szalay Gáborral értünk egyet. Éppen ezért én nem ismételnék meg minden részkérdést, egykét kulcsproblémára szeretnék csak utalni most, az általános vita ker etében, hozzátéve, hogy módosító javaslataink jelentős részét már leadtuk, remélem, hogy azokat képviselőtársaim megkapták, bár még továbbiak kidolgozása folyamatban van. Az első kérdéskör, amire szeretnék kitérni, az állami kizárólagos tulajdon kérdése, i lletve a kizárólagos állami tevékenységek körének a meghatározása. Nagyon jó lenne a helyzetünk, ha a Ptk. módosításának a vitáján túl lennénk – mint erre eddig valamennyi képviselőtársunk utalt – , hiszen a Ptk. ma másképp fogalmazza meg a kizárólagos álla mi hatáskört, mint ahogy ez a törvénytervezet. Hozzáteszem, számomra a hatályos Ptk. szimpatikusabb, mint az új módosított javaslat a jelen előterjesztett törvénytervezet szerint. Azért szimpatikusabb, mert lényegesen liberálisabbnak tűnik. Jó néhány ponto n túllépünk a jelenleg kötelezően előírt állami tevékenységi körön, és szeretnénk tovább bővíteni ezeket az adott tervezetben. Egynéhány példát kiemelnék, amelyekről az az érzésem, hogy már a mai gyakorlatunknak sem felelnek meg. Kizárólagos állami tevéken ységként határozza meg a törvénytervezet például a menetrend szerinti közúti személyszállítás kérdését. Valamennyien tudunk róla, hogy megindultak Magyarországon olyan magánvállalkozások, amelyek ezen a területen tevékenykednek. Vagy egyszerűbben, pontosab ban foglalkozzunk vagy felejtsük el, hogy ez egy kizárólagos állami tevékenység, talán a kötött pályás személyszállításban igen, de a nem kötött személyszállításban nem. Hasonlóképpen említeném meg a kikötők kérdését. Ha Magyarország kulcsfontosságú tenger i kikötőjének kizárólagos állami használatát írnánk elő a jövőben, azt hiszem, ez helyes lenne, de gondolom, hogy a csepeli szabadkikötő is meg kell, hogy maradjon ebben a körben, de számos más kikötő, nemcsak üzemeltetésben, hanem tulajdonban is átkerülhe t más szférába. Még a példa kedvéért: a műsorszórást Torgyán képviselő úr említette, de megemlíteném például a személyi hívást. A személyi hívás egy olyan tevékenység, amelyet egyre több helyen egy vállalat berkeiben, egy intézmény keretében lehet intézni. Lehet, hogy egy országos személyhívórendszerről másképp kellene dönteni, de nem kell összekeverni ezeket a funkciókat, nem kell államinak és kizárólagosnak megítélni olyan tevékenységet, amelyeket ma magán- és vállalati, társasági szférában egyaránt haték onyan lehet űzni. Egy másik kérdéskör, amelyikre szeretnék kitérni, a Kormány jogait illeti. A törvénytervezet, részben azért, mert hiányoznak a kapcsolódó törvények, amiről itt mindannyian beszéltek az előttem szóló képviselőtársaim, elsősorban ágazati tö rvények hiányában lehetővé teszi, hogy a Parlamentet kikerülve valamennyi kérdésben jelenleg kormánydöntés szülessen, legalábbis ebben az átmeneti időszakban, míg a kapcsolódó törvények nem készültek el. Én azt hiszem, hogy ennek a kérdéskörnek az áthidalá sára meg kellene találni egy olyan jogi formulát, amelyik a néhány hónapos csúszást a különböző törvények elkészítése között átfedné. A Kormánynak, sajnos az
