Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
686 egyensúlyteremtés művészetét jelentik. Az egyensúlyét az állam ellátási felelőssége, a jogosult, vagyis a vállalkozó eredményérdekeltsége s a lakosság komfortérzete között. Mindent összevetve, nem egyszerű ügyről van tehát szó. Visszatérve most már az előttünk fekvő törvénytervezethez, a nemzetközi gyakorlat általam ismert szeletében nincs a mienkhez hasonló jellegű általános kerettörvény. Sem az olasz, sem a spanyol, sem a francia, sem a német jog általános konces sziós törvényt megalkotni nem tartott szükségesnek. S mindez nyilván nem véletlen. Hisz a túlságosan általános kerettörvénynek kevés a gyakorlati haszna, míg a részletesebb pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a különböző ágazatok koncessziós szabályainak mo zgásterét szűkítheti le feleslegesen és túlzó módon. A törvénytervezetnek nincs egyébként előzménye a magyar jogalkotásban sem, mint azt Balsai miniszter úr is említette. Így elmondható, hogy jobb híján legfeljebb önmagához és az általa maga elé kitűzött c élokhoz mérhető. Az eredmény véleményem szerint így is lesújtó. Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet méltán tarthat igényt gazdasági jogalkotásunk legszerényebb teljesítményei közé történő besorolásra. Ez pedig már valami, hogy a pesties szlenggel éljek , hiszen ez a fogalom meglehetősen devalválódott az utóbb idők során. Ha az a sok rossz törvénytervezet, ami a Parlament elé került az utóbbi időben, tőlünk mind visszautasításra találna, akkor bizony meglehetősen megritkulna a napirend előttünk. Természet esen ezt nem tehetjük, hiszen a törvényalkotási munkának mennie kell, ezért vállalnunk kell annak ódiumát, hogy rossz törvénytervezetekkel sokat bíbelődve, soksok fáradságot és időt rááldozva alakítsuk őket viszonylag elfogadható törvénnyé. Nos, azt hisze m, legfeljebb most is erről lehet szó. De mindennek ellenére, ha nem ismerném Kormányunk azon következetességét, mellyel minden hibája és tévedése mellett is büszkén kitart, akkor feltétlenül javasolnám a törvénytervezet egyetlen, de határozott mozdulattal történő visszavonását. Mivel viszont ezt ismerem, így illúzióim sem lehetnek. S ehelyett megelégszem a legfigyelemreméltóbb hiányosságok csokorba szedésével. Kezdjük tehát az általánosságokkal. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem te remti meg a nagyon várt koncessziós szabályozás működőképes rendszerét, s ez a koncessziós befektetés lehetőségére várók között súlyos zavarokat okozhat. Mindenkinek világosan látnia kell, hogy ennek a törvénynek az esetleges megszületése még egyetlen konc essziós szerződés megkötésére sem ad lehetőséget mindaddig, amíg meg nem születnek az ágazati törvények, melyek a részletes és konkrét kérdéseket szabályozzák. Egyik barátom – egyik jogász barátom – a jogterületről vett analógiát használva azt mondta, olya n ez, mint hogyha a Büntető Törvénykönyv általános és különös része külön törvény formájában kerülne szabályozásra, azaz külön állapítanánk meg, hogy mi a bűncselekmény fogalma, majd ennél jóval később és külön másik törvényben rendelkeznénk afelől, hogy m i a lopás, emberölés törvényi tényálladéka. Hát valami hasonló lehet ebben az esetben is. Továbbmenve: egy általános törvénytől igazán elvárható lenne, hogy az általa használt fogalmak definícióját megadja. Ehelyett itt a fogalmi zűrzavart még a terminológ ia zűrzavara s a végig nyomon követhető pongyola megfogalmazások is súlyosbítják. Nem kívánok erre most példákat mondani, bőséges lenne a tárház. Nem tudjuk meg például azt sem, hogy tulajdonképpen mit is kell értenünk a koncesszió, a koncessziós szerződés , az ágazati törvény, a koncesszióköteles tevékenység és egyéb fogalmak alatt, hol van a világos határvonal az állam és az önkormányzatok koncessziós kompetenciája között. Hisz ez a kettő, nagyon jól tudjuk, sajnos, súlyos konfliktusba is kerülhet egymássa l. Különösen nagyobb területre vonatkozó, mondjuk, országos jelentőségű infrastrukturális koncessziós jogok odaítélésekor. Tovább menve, mint az közismert, bizonyos feltételek mellett a társasági jog alapján állami monopoltevékenységeket, vagy mostantól ne vezzük így, koncesszióköteles tevékenységeket már
