Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
551 Folytathatnám a sort, mindenesetre meg kell állapítani, hogy ismeretlen dolgok vannak. Nincsenek feltárva ezek az ügyek. Ahogy Szauter Rudolf mondta: nincsen minden szál elvarrva. Vannak olyan témák, amelyek alapján vitatják az egész kérd és fölvetését, mindenekelőtt az időrendi sorrend kérdésében, hogy előbb kéne megtárgyalni azokat a kérdéseket, amelyek a napirenden vannak, az elmúlt rendszer áldozataival kellene foglalkozni, majd azután később – "Várj, madár, várj", – később mások is sor ra kerülnek, úgy mint a magyarországi németek ügye vagy a zsidók és egyéb deportáltak kérdése. Ez sajnos nem fogadható el, ez az elv, hiszen az idő sürget. Olyan emberekről van szó ebben az esetben, akik ma már igen idősek, a legfiatalabb is betöltötte a 7 0. évét, és minden perc fontos, minden perc emberéletek ügyében dönt, amely perc a halasztást célozza. A második téma, amit mondanak, hogy: kérem, ezek az emberek jóvátételt kaptak annak idején még a nyugatnémet kormánytól. Az igazság az, hogy 1963tól 197 1ig valóban megindult egy jóvátétel. Ezt a jóvátételt azonban a magyar állam kapta, százmillió márkát összesen, amely összeget azért fizetett az akkori nyugatnémet állam, mert kint Németországban, a táborban elvett javakat akarta ellensúlyozni ezzel. Ezt az összeget azonban nem kapták meg az áldozatok, a legtöbb 13 000 forint volt, amit saját jogon kaptak meg. Azután, amikor úgynevezett maradék összegek voltak, 6 és félezer forintot osztottak szét személyenként azok között, akik egyáltalán jelentkeztek. Vo ltak persze más kérdések is, mint például azok a szerencsétlenek, akik egyáltalán életben maradtak, akiken kísérleteket végeztek, úgynevezett álorvosi kísérleteket. Ezeket 1966 őszétől kezdték feltárni és 1970 tavaszáig folytatták le a vizsgálatot. Az ő jo gcímükön a magyar állam kapott mintegy 8 és félmillió márkát, amely összeget azonban a magyar állam – úgy hírlik – nem márkában kért, hanem fekete Mercedesekben. Az orvosi kísérletek áldozatainak összegében, azokban a fekete Mercedesekben utaztak az elvtár sak, netán a mai urak is. Ezek az összegek tehát nem teljesen elvarrt jóvátételek. Van egy másik téma is, hogy itt nagyon sok minden találkozik egymással, úgymint jog, politika, gazdaság, erkölcs. Valóban így van, de ha a jogot nézzük csupán, azt kell mond ani, hogy ez a sajátos diszkrimináció, hogy a korábban károsultakat kizárják a jóvátétel kérdéséből, ez a jogi keret szűkítését jelenti, egyfajta jogfosztást, amelyet semmilyen jogállam nem engedhet meg magának, nem beszélve arról, hogy egyéb jogszabályokn ak is, amelyek korábban kártalanítást mondtak ki, most visszamenőleg nem lehet jogszűkítést gyakorolni. Politikának is lehet nevezni, és nagyon fontos politikai kérdés ez, ha valóban nemzeti konszenzust érnénk el vele, ahogy többen említették, de – mint lá tjuk ennek a vitának a vetületéből – épp ez nem lehet célja senkinek. Végül, lehet gazdasági kérdésnek is tekinteni, de csak akkor, ha összekapcsolódik a privatizációval, ha valóban megindul egy gazdasági felélénkülés a kárpótlási jegyek révén, de tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen eddig, az eltelt másfél esztendőben a magyar gazdaságban mindössze az állami vagyon 1%a került privatizációba, legfeljebb még egyszer annyi külföldi kézbe. Tehát semmiképpen sem helyes ezt gazdasági kérdésként megoldani. És legvég ül, az erkölcsi vetület: hogyan léphetünk fel erkölcsi alapon, ha jogfosztást akarunk elvégezni? Ez egyszerűen lehetetlen. Tiszta lappal kéne indulnunk a magyar történelemben, és ez a tiszta lap nem épülhet jogfosztásra, nem épülhet a még életben lévő szer encsétlenek újabb megzsarolására. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A következő felszólaló Prepeliczay István, a Független Kisgazdapárt képviselője. Felszólaló: Prepeliczay István (FKgP) PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP) Elnök Ú r! Tisztelt Ház! A közelmúltban elhangzott, hogy az igazságügyminiszter úr valószínűleg nem tartja édes gyermekének ezt a törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy ez valóban így van. Bár egy képviselőtársam szokta mondogatni, a szék határozza meg a tudatot, és nem hiszem, hogy az ellenzéki kerekasztal tárgyalások idején általam megismert dr. Balsai István, akkori jogi szakértő tudatában a székváltás azt eredményezte volna, hogy szeretné ezt a törvénytervezetet.
